tag:blogger.com,1999:blog-21051530240667452592024-02-21T18:43:40.597+01:00Fekete BárányAz érzelmek gyűjtőhelye ez, azt hiszem. Impresszióké, melyek néhol a szürrealizmusba, néha pedig a valóság megélt örömébe hajlanak. Vannak benne gyöngyszemek, és vannak benne félresiklások. Ha gyászolsz, anyát, apát, férjet, ez a te blogod. Mindent túl lehet élni, csak akarni kell. Ahogy értékelni, a jelenben élni, és vágyni a jobbra. Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.comBlogger26125tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-60130427764880315472013-10-14T20:19:00.002+02:002014-01-25T18:00:34.279+01:00,,...szerelem, hús nélkül semmi..."<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/jsVof1_HfPA/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="https://youtube.googleapis.com/v/jsVof1_HfPA&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="https://youtube.googleapis.com/v/jsVof1_HfPA&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Gyászos véget ért az idealizmusom és hitem által preferált kapcsolatom. Húúú... de komolyan fogalmaztam. Szóval átbasztak megint, mint a fehérre szikkadt kutyaszart a palánkon - csak, hogy mindenkinek érthető legyen. Persze imádhatnám egómat, és szánathatnám magam, nyalogathatnám sebeimet is... akár. Ha lenne. De nincs, ahogy számos más, régi megszokásom sincs. Tehát nagyon jól érzem magam a bőrömben. Húzok innen a francba, és végre a saját életemet élhetem. Hihető? Kedveseim... húsz év copy-paste élet után hihető?</div>
<div style="text-align: justify;">
Félek, néha kurvára félek, és szeretnék inkább a megszokás ködös gőzében létezni, és nem tisztán látni. Időtlenül lebegni és megszokottan szenvedni, mert kicsiny, bűnökkel teli szaros világom abszolút kiszámítható volt. De mint tudjuk, nem vagyok az a megalkuvós fajta. A szenvedésnek is van egy bizonyos mennyisége, ami után már nem kéjjel tölt el az a tudat, hogy a nőnek az a jó, ha szenved. Fárasztó volt, hogy a saját drámámban kellett élnem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A helyzet az, hogy valóban igaz a mondás: ha becsukódik egy ajtó, akkor kinyílik egy másik. A pláne ebben az, hogy a másik ajtóval mindig sokkal, de sokkal jobban járok. Permanensen. Úgyhogy, kedves blogomon agyadat rohasztó, felszólítalak, hogy higgy! </div>
<div style="text-align: justify;">
Két okból is. Egyrészt, mert hit nélkül megrogynál, mint a huzatot kapott piskóta, aminek az élvezeti értéke már messze nem olyan, mint kellene lennie, másrészt, mert más választásod úgy sincs. Feltéve, ha akarsz élni. Mármint valóban élni, nem csak lenni, mint egy bamba, gázokat termelő növény, akiből jobb esetben humusz lesz egyszer, és valamilyen módon mégis csak kénytelen hasznosulni, az energia nem vész el csak átalakul elvből kifolyólag.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, szerelmes vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy ez nem újdonság... a szerelem bolondja vagyok. Voltam. Mindig. Ám ez most más, és tényleg más. Csak idézni tudom a Gymes szövegét... ,,szerelem, hús nélkül semmi". Könnyed, nem követelőző szerelem. Semmi, mégis valódi. Nullákból és egyesekből áll. Van-okból, és nincs-ekből.</div>
<div style="text-align: justify;">
És lőn, olyan szerelmet élek, amiben nem mérvadó a testiség. Imádom. Mosolygok. Szabad vagyok, végtelenül szabad. Nem vagyok teljesen testem rabja. Csak érzékelem azt. Nem használom eszközként. Szarok a hormonokra, viszont kurvára szenvedek tőlük. De a lelkem él, talán jobban, mint valaha. Van időm érezni. Mindenre van időm, ami fontos. Sajnálom régi önmagamat, sajnálom nőtársaimat, akik kettős láncon csaholva feszülnek meg, mint a tüzelő kutyák. Az ösztön kiélésének láncán, és a lélek nehéz acélpókhálójából szőtt láncon.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig szerelmesnek lenni egyszerű: szeress és hagyd magad szeretni. Hallom lelkem belső, csilingelő és édes, mosolygós és kacagóan vidám hangját. Mert ezúttal nem a lelkem zártam kalitba, hanem a kémiát. Nem a lelkem nyirbálom, hanem testem szokásait, amik eddig csak a bajt hozták be azokon a bizonyos ajtókon. Ezért csapódott be mind. Reflexből. Már, ha van ilyenjük az ajtóknak. Az ember nem test, aminek lelke van, hanem lélek, aminek teste van. Kurvára nem mindegy ám...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Azért hajhásztam a szerelmet, mert testem rákényszerített. Lelkem szomját testemmel itattam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most én kényszerítem testemet, hogy azt élje meg, ami lelkem sóhaja. Tehát, nem erőszakolom meg lelkem a testem által. Persze nagyon nehéz. Elfojtani a szaporodás folyamatos próbálkozásának ősi ösztönét... de be kell látnom, nem vagyok szaporodásra éhes, bármi áron örökíteni akaró vírus, mert úgy tűnik, a kromoszómáimon kívül van agyam is. Akaratom, mellyel lehetetlen világokat, életeket, sorsokat, nappalokat és éjjeleket akartam megváltani eddig. Bármi áron. A helyzet az, hogy az embernek saját magát kell megváltania, de legalábbis engedni kell az érzésnek, hogy ezt kétezer évvel ezelőtt megtette már valaki helyette...</div>
<div style="text-align: justify;">
És lőn! Romantikában élek. Az álmaimban. A gyerekkori álmaimban. Azokban a bizonyos romantikus álmokban. Köszönöm a keringőt a Hold alatt, a tóparton. Köszönöm a mosolyokat. A beszélgetéseket. Azt, hogy minden bűnöm ellenére még ma is hajlandó volt arra, hogy reggeli futást imitálva fárasszam vég nélküli körmondataimmal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha most férfi lennék, megkérném a kezét... ha most férfi lennék, valószínűleg nemet mondana, mert ő is férfi. Éppen ezért imádok most nő lenni. Mondjuk mindig imádok nő lenni, de ez most megy erőlködés nélkül is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nő vagyok, nőbb vagyok, mint valaha. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-64435671153414460932013-10-14T20:19:00.000+02:002013-10-14T20:19:01.669+02:00Egóm tündöklése és bukásaKönyvem nem csak e-book formában, hanem nyomtatásban is kapható.<br />
Nyomtatásban itt lehet megrendelni, ára 1600 Ft.<br />
E-book formátumban csak 800 Ft.<br />
Jó szórakozást : ) <br />
<br />
<a href="http://konyvaruhaz.info/hu_HU/egom-tundoklese-es-bukasa">http://konyvaruhaz.info/hu_HU/egom-tundoklese-es-bukasa</a>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-64584360705668598812013-09-04T10:37:00.000+02:002013-09-04T14:54:01.793+02:00Egy bölcs gondolat, valaki mástól :)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/PRAHjUdyrjU?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<br />
Sajnos ezt nem én írtam, de a szívemből szól.<br />
<br />
Nem érdekel, miből élsz.<br />
Azt akarom tudni, mire vágysz, és mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.<br />
Nem érdekel, hány éves vagy.<br />
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért, vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.<br />
Nem érdekel, milyen bolygóid állnak együtt a holddal.<br />
Azt akarom tudni, megérintetted-e szomorúságod középppontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad az árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben vissza húzódtál-e már.<br />
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal. Az enyémmel vagy a tiéddel. Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig análkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.<br />
Nem érdekel, hogy történt, amit mesélsz igaz-e.<br />
Azt akarom tudni, tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, vagy hogy el tudod-e viselni az árulás vádját, azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.<br />
Azt akarom tudni, látod-e a szépet, még akkor is, ha az minden nap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, együtt tudsz-e élni a kudarccal. Az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján, és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy: ,,IGEN!" <br />
Nem érdekel, hogy ki vagy és hogy jutottál ide.<br />
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál.<br />
Nem érdekel, hol, mit, kivel tanultál.<br />
<b>Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.</b><br />
<b>Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.</b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-17143962322935743782013-08-23T15:50:00.002+02:002013-09-04T14:56:43.302+02:00Első könyvem :) Ízelítő a Publio oldalán, közvetlenül a könyv alatt: Olvasson bele könyvünkbe :)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXm2YV9MoBS7xVWZhSmOZ6xkOriae7laK2enDNGhGVF1UlZJvNtXQf0kF2NOf27Za1Ih-_Pvl_4WnBYOv5jinG4zlH6R42VHtk_pI47yu5QMV8nZits3Qc3NNMNag_7_X9VZowDuxDOSk/s1600/borito1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXm2YV9MoBS7xVWZhSmOZ6xkOriae7laK2enDNGhGVF1UlZJvNtXQf0kF2NOf27Za1Ih-_Pvl_4WnBYOv5jinG4zlH6R42VHtk_pI47yu5QMV8nZits3Qc3NNMNag_7_X9VZowDuxDOSk/s320/borito1.jpg" width="226" /></a></div>
<div class="bold">
<br />
Ajánlom a gyermekmolesztálóknak, erőszaktevőknek, hogy
tudják, utánuk is van élet. Ajánlom férjeknek és feleségeknek,
szülőknek, mielőtt nagyot hibáznának</div>
<div class="regular">
Az elveszett gyerekek könyve ez, legyen valóban gyerek, vagy
csak egy felnőtt, akit ezzel a jelzővel illetnek. Egy írás, ami arról
szól, hogy bármikor bárki elveszhet, mert a világ túl nagy… és bármikor
bárki újra a világ része lehet, mert az emberi hit is elég nagy. Egyszer
csak eljön az a pillanat, amikor ítéletet mond az ember, saját magáról,
számba veszi hibáit. Nem a kicsiket, hanem azokat, amik romba
döntötték, döntik a családját. Érdekes meglátás: az a hiba, amit
elkövetsz, és nem tanulsz belőle – ugyanis azt teljesen felesleges volt
elkövetned. Egyébiránt, mi a hiba meghatározása? Az ember, maga. És az a
történés, ami tovább rugdos a tanulás folyamatában. Az irományról
annyit kell tudni, mielőtt az olvasásába belekezdesz, hogy célja nem az
volt, hogy bárkit is megalázzak. A cél az volt, hogy egy fejlődési
folyamatot írjak le, olyan szavakkal, amik arra a folyamatra jellemzőek.
Nem igazságokat írtam le, hanem az én igazságaimat. Ami nekem igazság,
az neked hazugság. Minden csak nézőpont kérdése. A könyv rólam szól, és
nem a bűnösökről, nem a világ bűnéről, nem a vádaskodásról. Hanem a
fejlődésről… </div>
<div class="regular">
Ebook és nyomtatott könyv formátum, 160 oldalon, magyar nyelven érhető el.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/MEd9hf9nqtQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-20491332056621792202013-08-16T12:52:00.001+02:002013-08-18T21:19:04.026+02:00Reggeli tánc a kertben<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://img.youtube.com/vi/5mA_VGHdBNo/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://youtube.googleapis.com/v/5mA_VGHdBNo&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://youtube.googleapis.com/v/5mA_VGHdBNo&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megteltem a szennyel. Olyannal, amit víz le nem mos.
Harag, kétségbeesés, tehetetlenség, düh, és mélységes fájdalom. Csupa olyan
dolog, ami beleragad a bőrödbe, mint a kátrány, vagy a padláspor. Részeddé
válik, és húz, le a mélybe. Beteggé tesz. Elsorvaszt. Sajnálhatnám is magam, de
nem teszem. Megszállt a nyugalom… ötletem van.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Zene kell. Inspiráló, tisztító, arcomat a nap felé
fordító. Rég táncoltam már. Rég énekeltem már. Talán már nem is tudok. Öröm
tánc. Örömének. Ami tisztává tesz… ami lepergeti rólad a mocskot. Szív tánc, szívének.
A tüdő megtelik levegővel, tiszta levegővel… és teli szívből énekelsz a napnak,
aminek sugarai átszűrődnek a fák ágain. Csukott szemed előtt vibrál az életadó
fény, ami egyszerre vág és simogat. Mint a kristály tiszta, magas, üveghangok.
Közvetlen kontakt a mennyországgal.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A talpam alatt a fű… taposok rajta, és szúr. Kivívja
magának a jogot a fájdalommal, a bántással, hogy szúrja a talpam. Néha fájdalom
kell ahhoz, hogy embernek érezd magad. Taposok rajta, az élő zöldön. Táncolok,
csukott szemmel. Szelíden ölöm a súlyommal a fűszálakat. A lábujjaim közé
akadnak a kemény és lágy táncléptek miatt. Tépi ki őket az életadó földből, ami
minden fűcsomó kiszakadásánál kifordul magából. Egy meztelen talp szaggatja fel
a földet… kifordította a tánc a földet a sarkából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csukott szemem bőre alatt vibrálás, fülemben zene,
eszeveszett hangos zene. Karjaim önkéntelenül mozognak, lassú, átélt íveket leírva,
ahogy csípőm, és egész testem is. Lágy mozgásba, apró mozdulatokba vannak zárva
a gondolataim, érzéseim. Hajam nem érinti a vállam… magával ragadta a lendület.
Kezdem elveszteni a kontrollt. És akkor megtörténik a csoda… eggyé válok a
világgal. Egyszerre érzem a világ minden szegletét. Kinyílik a szám, és éneklek…
a világnak. A fájdalom egyre kisebb, a hang egyre több. Tüdő és szív nyílik
meg. A túloldalról pedig az egész világ. Kapcsolódunk egymással. Nincsenek
gondolataim. Nincs vibrálása a napfénynek… teljesen kikapcsoltam az élet
hologramját a tudatomból. Valóban nincs rám hatással a napfény… csukott szemeim
előtt fényes szürkeséget látok. Hangok vannak, mozdulat van. Hangjaim vannak,
mozdulataim vannak, amik a körülöttem lévő világ szerves része. Ritmusával…
szabadságával. Igen… a szabadságával.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kinyitom a szemem. Mozgok tovább, pedig nyitva van a
szemem. Ez a bátorság, azt hiszem. Az álomvilágból, a világmindenség
nyugalmából visszatérni az életbe és látni azt, amit pár perccel ezelőtt nem
vágytál látni soha többet. Szembe kell néznem a világgal. Csak tudni kell, hogy
hol a nadír… nekem ott, ahol most állok. A haldokló fűszálakon. Akiket fel
kellett áldoznom ahhoz, hogy képes legyek tovább élni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Vannak pillanatok, amikor élve halsz. Vannak
pillanatok, amikor meg kell születned, újra, bármi áron. Mert nem élhetsz
tovább úgy, ahogy addig… és csak azt tudod, hogy szükségszerű élned.</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0Budapest, Magyarország47.497912 19.04023499999993947.154509499999996 18.394787999999938 47.8413145 19.68568199999994tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-52338329900925126102013-08-01T16:13:00.002+02:002013-08-18T21:20:54.870+02:00Crazy Child<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/ax6bPs7wgBM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Őrültek a kamaszok. Maguknak akarják a Napot, a Holdat, a
Csillagokat... hisz a Föld már meg van. Birtokolják, szeretettel,
gyűlölettel, ésszel, ösztönnel. Az ő energiájuk tartja mozgásban a
Földet. Bármit tesznek, érzelmeket váltanak ki, energiát, hatalmasat,
észbontót.</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Bebújtam lányom mellé, a takaró alá. A hideg lábamat hozzá nyomtam az
övéhez. Megsimogattam a haját, ami szétterült teljes és hirtelen
szőkeségével a párnán. Néztem őt. Mozgott a szája. Foszlányokat értettem
csak a mondatokból. Hangsúlyokat, érzéseket. Beszélt, beszélt,
beszélt... mosolygott. Néztem pisze orrát, csacsogó, kicsi ívelt száját,
amivel gyerekkorában is karattyolt napestig. Személyiség lett. Felnőtt.
Mégis a gyereket láttam benne. Érzelmeket láttam az arcán, hasonlókat,
mint gyerekkorában. Nem... ugyan azokat. Egy takaró alatt voltunk, egy
család voltunk. A takarón kívül rekedt a rideg világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Tíz évvel ezelőtt aludtam utoljára, hosszú idő után édesanyámmal egy
ágyban. Világfájdalom volt bennem. Összegömbölyödve sírtam, mint
gyerekkoromban. Egymással szemben feküdtünk a takaró alatt. Kezével simogatta a homlokomat, míg álomba sírtam magam. Nem beszélt, csak
nézett. Érzelmeket látott az arcomon... azokat, amiket gyerekkoromban.
Ugyan azokat. Egy takaró alatt voltunk, egy család voltunk. A takarón
kívül rekedt a rideg világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Húsz percet töltöttem el vendégségben lányom takarója alatt. Aztán
elballagtunk a boltba, és chipszet, mexikói mártást, ketchupot vettünk.
Családi szóhasználat szerint ,kurvultunk'... a chipsz és kóla tiltott
dolog nálunk... ilyet csak a rossz emberek esznek-isznak... akik rosszat
akarnak a világnak és maguknak... Jó volt kicsit rossznak lenni... jó
volt kicsit ellentmondani elveinknek... illetve elveimnek, ami szerint
gyerekeimet neveltem. Két gyerek voltunk... Hazafelé, az utcán hideg
volt, minket mégis fűtött az összetartozás. Nem kellett gondolkozni a
szavakon, nem kellett megfelelni, csak létezni. Filmet néztünk. Jó volt
csendben maradni, és rágcsálni. Semmit tenni. Egymás közelsége újra
indította család kollektív tudatát. Megéltük ezt a napot. Meg kellett
élnünk ezt a napot. Túl sokáig voltunk egymástól távol.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Húsz évvel ezelőtt, meglátogattam édesanyámat. Egy éve nem láttuk
egymást. Mosott. Ott álltam a fürdőszoba előtt egy virággal. Percekig
néztük egymást. Fényes lett a szeme a sós létől, amit könnynek neveznek.
Elindult a szoba felé. Kinyitotta nagymamám szekrényét, és benyúlt a
ruhák alá. Egy hálós valamit vett elő... valami kórházi kötöző anyag
volt, ami jól mutatott sálnak is... tudta, hogy a sál a gyengém...
bármit a nyakam köré tekerek, amit lobogtathatok. A kezembe nyomta...
belenézett a szemembe. Átöleltük egymást... sírtunk. Egymás közelsége
újra indította család kollektív tudatát. Megéltük ezt a napot. Meg
kellett élnünk ezt a napot. Túl sokáig voltunk egymástól távol.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiányzik az, hogy gyerek legyek. Hiányzik az, hogy anya legyek.
Bárkinek a gyereke, bárkinek az anyja. Sok anyát akarok. Sok gyereket
akarok. Mert a világ ellen csak az anyai simogatás véd meg... és a
közelség, és a takaró, ami kirekeszti a világot.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-22931788744551530782013-08-01T16:11:00.005+02:002014-04-19T21:57:18.538+02:00Dark Road<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/rdKQ5YI3jcY?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valamikor tavaly decemberben elindultam egy úton. Két tévút, néhány
generált érzelmi körtánc, néhány - ahogy János mondaná - elmeszökkenés
után, egy szédületes és lealázó buli, néhány lélekölő minőségű, kocsiban
elnyálazott smár után már tudom, hogy mi az utam.</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hűvösvölgy, álmaimban, az idill helye. Tündérmesék valósága,
valóságok tündérmeséje. Maga az élet, rengeteg fával, melyek kérgében
ott volt, van, és lesz mindig anyám gyerekkora. Az Ördög-árok,
melynek vize az Örök Élet vizével egyenlő az emlékeimben. Ott van annak a
hatalmas csodának a kicsi erdeje, melyről szebben meséltek nekem
gyerekkoromban, mint bármilyen más meseírók bármely más meséjét.<br />
A
hűvösvölgyi mese anyám szívéből jött. Személyes volt története, személyes lett értéke, ami semmi más értékével nem ért fel.<br />
Nem
volt benne boszorkány, sárkány, abszolút rossz. Nem volt benne drámai
feszültség és csúcspont. Maga a mese volt. A katarzis, elejétől a végéig, mert ismertem a
szereplőket. Minden fontosat tudtam róluk. Azt, hogy ki szeretett
pipadohányt rágcsálni, kinek mi volt a gúnyneve, ki kit utált vagy
szeretett. Szó sem esett arról, hogy szegény volt-e vagy gazdag, milyen
volt a háza, sem arról, hogy milyen magas. Bölcsen tette anyám,
hogy csak a lényeget láttatta meg velem: az ember viszonyát a másik
emberhez. Más volt akkoriban az ember szó jelentése, és ezt megértettem, magamévá tettem azokból a mesékből.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem laktam ott, mégis mindig az otthont jelentette. Kevésszer
jártam ott, mégis minden zugát ismerem. Mintha megörököltem volna
anyámtól az emlékeket, a nyugodt zugokat, a kedélyes titkokat. Talán
még most is, a fák között, a Balázs vendéglő teraszán viháncolnak az
egykor ott lakott emberek lelkei.<br />
Hűvösvölgy az egyszerű emberek
egyszerű életérzésének elegáns otthona. A lángosos zsírban tocsogó
süleményei sem riasztottak vissza attól, hogy a legjobb helynek
érezzem a világon. Talán azért, mert ott még nem sírtam, ott még sosem
voltam bánatos, ott mindig nevetős biztonságban voltam.<br />
Amikor Nagyrétre mentünk, az ösvény szélén, a gyermeki száj számára
elviselhetetlenül fanyar somot szedtünk. Végre, bármilyen irányba,
bármilyen hosszan elszaladhattunk biztonsággal. Közeledve a szabadság felé, haladva az ismerősbe. Énekeltünk ,torkunkszakadtából', senkit nem zavarva. Ott, és és csakis
ott, természetes volt a jókedv. Akik kísértek minket, újra megélték a
gyermekkor biztonságának csodáját, percről percre, méterről méterre. Felnőttjeink
felnőttségének árnya, ott maradt a villamosmegállóban, mert nem kapott
vízumot erre a helyre. Ki volt tiltva, kozmikusan, bölcsen, örökre.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor Istvánnal a hűvös-völgyi addiktológiára mentünk, a remény helye lett.
Minden alkalommal, amikor dolgunk volt az orvosnál, valaki leemelte vállunkról az elmúlt húsz év
őrületének batyuját. Tudjátok, azt a batyut, amit mindenki cipel, amit jobb
esetben tapasztalatnak, rosszabb esetben saját keresztjének nevez az ember. Szóval, ez a batyu, mindkettőnk válláról eltűnt... talán az angyalok emelték le, hogy könnyebb legyen őszintének lenni az addiktológus előtt...<br />
A
lángos émelyítő zsírossága ugyan az maradt, és mint mindig, újból és
röhögve megfogadtam, hogy soha többet nem eszem abból a szarból. A nap
ugyanúgy sütött minden alkalommal, bele a szemembe, annak közepébe. A nap
sugara ott az élet reményét jelentette, jelenti, és jelenteni fogja. Fáj a sok napfénytől a szemed, mert azt akarja
Isten, hogy fájjon. Hogy tudd: itt és most élsz, a többi csak smafu. Amíg nem jártál ott, ostoba módon észre sem veszed a
nyilvánvalót: élni jó. Élni, nyitott szemmel, meglátva azt, ami
fontos és számít.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Van ott egy gyermekvasút. Egyszer ültem rajta, valamikor nagyon
régen. Nyári nap volt, sok felnőtt és sok gyerek várta a kánikulában a
lehetőséget, hogy feljusson rá. Kellemetlen volt a tömeg, utáltam, hogy
millió idegen emberrel kell megosztani az én nagy élményemet, a
vonatocskán utazást. Hangosan kívántam el őket a francba. Közönségesen hangosak voltak, nem hallottam tőlük a kerekek
kattogását. Nem éreztem a becsapódó szelet, mert azt felfogták
testükkel. Viháncolva nevették el az én átszellemült örömömet. Kicsiként, mindent
ihletetten akartam megélni, főleg az olyan dolgokat, amikre csak ritkán
adódott lehetőségem. Vádoltam őket azzal, hogy, nem tudják élvezni a
kicsi vonat kötött pályás keringőjét, a kicsi erdőben. Az én erdőmben, a mesevilágomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem tudtam ,köpőcsövezni'. Hűvösvölgy tanított meg rá, most,
felnőttként. Az első nyálas papírgalacsin becsapódási pontja egy étterem
kerthelyiségében, egy idősebb, magányos hölgy tarkóján volt. Véletlenül, mert sosem voltam pimasz, csak rossz célzó. A második a
lányom arcán. Vihogtunk. Szégyentelen voltam... és jó volt ilyennek lenni. Rosszcsont voltam és
gyerek. A álomvilágomban.<br />
Becsaltam gyerekeimet is az anyámtól megörökölt csodák erdejébe. Láttattam valamit
ragyogásából, egy töredéket, egy apró morzsácskát, mely kicsinysége
ellenére mégis olyan fényes szikrákat hányt, ami meggörbítette a teret,
és lehetővé tette az időutazást. Nem csak nekem... a gyerekeimnek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Anyám meghalt. István meghalt. Én élek. Most újra szembejött velem
Hűvösvölgy. Életet adó valóság meséjével. Az erejével.<br />
Ott lesz anyám, az édes, az összes mesével. Ott lesz lénye, amiben én szabadon sétálhatok, míg le nem megy a nap.<br />
Ott lesz István élni
akarásának összes apró, Hűvösvölgyben ragadt foszlánya.<br />
Mutatja nekem az
utat, hogy biztonságban elérjek a nyugalmas és valódian megélt életbe.<br />
Mi élők, a kisvasút egyik vagonjában leszünk, és méterről méterre, a
vasúti kerekek kattogásainak ütemére együtt fogunk nevetni, lélekkel
fogunk örülni a boldogságnak, amit még ez az élet nyújthat számunkra.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sötét, nehéz út vezet Hűvösvölgy kapujáig, odáig, ahol a
villamosmegállóban hagyjuk majd, ugyanúgy, mint szüleink, a felnőtt létünket. Ahol leemelik hátunkról azt
a bizonyos batyut.<br />
Gondolom, mindenkinek van batyuja, keresztje, ha úgy jobban tetszik. Ahogy van ilyen útja, ilyen biztonságot jelentő élettere is.<br />
Csak remélni tudom, hogy van...</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-12274859375095352232013-08-01T16:10:00.003+02:002014-04-19T21:41:19.114+02:00A szelek városa - az identitás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/Kk5itF5YHvw?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Vác állíltólag, a vasútállomás bemondója szerint, a kultúra városa.
Vác állítólag, az ott lakók szerint, a szelek városa. Vác, szerintem,
csak épületek összessége. Sok épület van itt, amihez kötődöm. Mert van múltjuk. Érzelmekkel. Emberekhez nem nagyon. Siralmas, de ez van. Ma, gondolatban
végig jártam a várost, számot vetve azzal, hogy ki vagyok én, és miért
vonz ez a borzalom, ez a lelki sivárság. Kezdjük hát azzal a hellyel,
ahol a legtöbb időt töltöttem: Petőfi utca 70.</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy épület, melyet a Vácon raboskodók építettek. Éveken keresztül
látta mindenki a magas, rabokat és szabadságot elválasztó kerítést, és az őrbódét. Amikor húsz éve mindenhová autóstoppal jártam ez előtt az építkezési paraván
előtt suhant el az az autó, mely elvitt A pontból B-be. Az épületek
színe kikandikált a szigor bástyája mögül. Mivel mindig is finnyás
voltam a színekkel kapcsolatban, kifakadtam a libafos színt látva: nem
laknék itt, akkor sem, ha fizetnének érte.<br />
És lőn... első lakásom,
melyet édesanyám vett nekem érdemtelenül ajándékba, csak azért, mert a
lánya vagyok, ebben a háztömbben volt. Boldogságot adott... biztonságot
adott falaival... családot adott. Harminckét négyzetméter gyönyör...
Ültem az üres lakásban egyedül, a padlószőnyegen, hátam a falnak
támasztottam, és csak néztem a beömlő fényt, ami a lábaim elé feküdt,
mint egy rossz kurva, kelletve magát. Csábítva, a biztonságos otthon
érzetét keltve. Sírtam. Talán mert éreztem, itt válok majd anyává,
érzővé, gondolkodóvá, kiszolgáltatottá, emberré, felnőtté.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A váci Duna partja is sokat adott. Meleg lelket és csókokat, céltalan
sétákat és könnyeket, gyerek kacagást, haverokat, akikkel almabort
ittunk és friss kenyeret majszoltunk, tizenévesen, amikor minden ellen csak lázadni képes az ember... kamaszként minden könnyebb...
akkor még nem látod az állandót... ahogy később nem láttam a Dunát, a szemtanút... az
elegáns hölgyet, aki elsimít mindent, és aki visszadobja emlékeidet húsz évvel később, ha te is akarod. Ha akarsz emlékezni. Láttam az ostoba konfliktusokat, melyekből csak
vesztesként jöhettem ki. A mosolyokat, melyek hamisak. Az emlékeket,
melyek igazak... igazabbak, mint a mostani, valós életem. A víz olyan,
mint a nő... életet ad, és elvesz, ha nem tiszteled különleges tulajdonságait.<br />
Vajon
minden hullám ki ér a partra? Vajon minden kamasz aki akkor ott itta
velem az almabort, aki alapvetően önmaga egy lehetőség volt a
boldogságra, partot ért? Vannak olyan emberek, akiknek nem való a
Duna... azoknak nem való, akiknek nincs lelkük... akik az ördögtől
valók... mert nem kívánnak emlékezni, nem kívánják meglátni maguk szeretetét...</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Dóm tér rózsái közel álltak hozzám mindig. Kiskorom óta ott vannak,
és ott lesznek... mindig... legalábbis így gondoltam. Ezek a rózsák is az
állandóságot jelentik nekem, mint a Duna... Ott van a felirat a Dóm
homlokzatán, melyre csak felnézni lehet: <span class="commentBody" data-jsid="text">IN
HONOREM ASSUMTAE IN CAELUM VIRGINIS ET S. MICHAELIS ARCHANGELI...
százszor olvastam el, vagy tán ezerszer. Bevésődött. Rózsák és latin nyelv... szabadon szárnyaló szél, mely elől csak egy
helyre tudsz elbújni: Isten házába.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="commentBody" data-jsid="text">Vasútállomás, peronok,
vagonok. Vonatok, amik elhozták anyámat hozzám Pestről. Vonatok, amik
elvittek engem és gyerekeimet anyámhoz Pestre. Tehervonatok, melyek
kocsijainak számolásából versenyt csináltunk. Emberek, üres tekintettel,
a semmibe bambulva. Nyári éjszakák, amikor jól esett várakozás közben
az, hogy Vác a szelek városa... mert kifújta a lélekből a port...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span class="commentBody" data-jsid="text">Szél! Bizonyítottad, hogy
tudsz jó is lenni! Kapj fel... engem, a gyerekeimet, a Dunát... és vigyél
innen messze. Olyan helyre, ahol az emberek az állomáson és az utcán egymásra
néznek, ahol az emberek egymásba is néznek... ahol nem csak az épületeknek
van lelkük, hanem a benne lakóknak is...</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-79043828769951053932013-08-01T16:09:00.000+02:002014-04-19T22:02:38.120+02:00A szív harmóniája<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/M8Y4G1jcMwo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mit jelent boldognak lenni? Egészséget? Szerelmet? Pénzt? Nekem
többnyire a zenét. A lélek zenéjét. Nyakamba hulló hangokat, bizsergést
az ujjbegyeimben, amivel képes vagyok arra, hogy hangot, ritmust
csikarjak ki a létből... Ezek a kicsikart hangok, ütemek a lelket
gyógyítják. Mások zenéje pedig manipulálják azt. Csak jól kell
használni.<br />
A zene fogalma az, hogy amint elkezdődik, kiesünk a
harmóniából, aztán mindig visszatalálunk hozzá. A jól szerkesztett zene
olyan, mint a tökéletesen esztétikus szex... A jól szerkesztett zene,
ami hozzád, csak hozzád szól olyan, mint a tökéletesen esztétikus
szerelmeskedés... ez pedig az élet kezdete... biológiailag és érzelmileg
is...</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A boldogság a harmónia, mely mindig visszatalál hozzád.
Megcsiklandozza a múlt jelen és jövő érzelmeit... az emlékeket és a
lehetőségeket egyszerre veti a lábaid elé... és te csak mosolyogni
tudsz, csak erre vagy képes. Pár percig tart csak. Élvezd ki. Úgy, mint
a tökéletes pillanatokat az életedben. Kösd össze agyadban a zenét és a
tökéletes pillanatot - legyen az akár boldogító, akár végletesen
drámai, akár mélységesen szomorú. Ha eme képesség birtokában vagy,
bármikor elő tudod húzni a bűvészkalapból A Pillanatot, amikor meghallod
azt a bizonyos zenét. Vagy tán még anélkül is...<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallgasd a nyakadba hulló hangokat és érezd kedvesed simogatását az
arcodon. A képek és érzetek életre kelnek, önálló életre. Érezni fogod
az ölelést, ami befedi szemérmedet, látni fogod hajad, ami az extázis
végén a tekinteted elé hullik. Hallani fogod a mély, nyugodt, tüdőt
elöntő lélegzet élet-hangját.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallgasd a nyakadba hulló hangokat, és érezni fogod édesanyád
illatát. A képek és érzetek életre kelnek, és újra gyerek leszel, anyád
egyetlen, imádott, óvott és féltett gyermeke. Lelked energiáival érezni
fogod a biztonságot. Az abból kinyúló, tétován kereső nyúlványaival
rátapadhatsz a gyermek biztonságának érzetére. Életerőt,
megingathatatlanságot, felhőtlen gyermekörömöt kaphatsz. Tudni fogod,
hogy nem vagy egyedül. Soha nem is voltál és soha nem is leszel... mert ő
mutatta meg neked, hol leled a harmóniát. Ő, az édesanyád.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hallgasd a nyakadba hulló hangokat, és hallani fogod gyereked
kacagását. A képek és érzetek életre kelnek, és te újra öleled összes
gyerekedet. A meg nem születetteket és az élőket. A testközelben
tartózkodókat és a saját életüket élőket. Ők a te munkád. Ők a te munkád
gyümölcsei. Ők a te családod. Látni fogod őket szülőként, és bár lehet,
hogy nem fog tetszeni a fantáziád, mégis a te részed lesz, a te munkád gyümölcse, vetülete. Ez te harmóniáid a
jövőben. El kell hát fogadnod.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A boldogság az élet. A boldogság az élet harmóniája. A boldogság az élet zenéjének a harmóniája. A boldogság te magad vagy.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-57068983214538207842013-08-01T16:07:00.000+02:002013-08-18T21:25:06.130+02:00Rohanás a boldogságba<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/JODKEqp4nYI?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elhagytam a gyerekeimet. A gyerekeim
elhagytak engem. Valamikor másfél éve. A férfi a férjem lett. Azért,
mert szívemben tartotta az anyaság lehetőségét, amit miatta vesztettem
el. Hitte, hogy minden megadatik, csak akarni, tenni kell érte. És
szeretni. Nem ígéret volt, hanem munka, sok munka, az amit a szavak mögé
rakott. Házikó, kert, családi ebédek... hely, emberek, amik, akik még
nincsenek az életemben. Álmom volt, de túl törékeny volt ahhoz, hogy
megvalósuljon. Olyan törékeny, mint maga az ember. Mint a férfi, akinek
egyik percben még dobogott a szíve, a másikban pedig már nem. Összetört
egy test, és összetört egy földi lélek. Az enyém. Néha felnézek az égre,
és látom a sebesség lehetőségét. Olyan sebességét, ami elvette tőlem
őt, olyan sebességét, amire csak egy testen kívüli lélek képes, olyan
sebességét, aminek szele messze repítette tőlem az álmaimat.</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Borért mentük. Kellett neki az normális, üzemszerű lét
fenntartásához. Nyár este. Csillagokkal. A boldogság, az egymásban élés,
az egylelkűség burkában ballagtunk haza. Mosolyogtunk. Mindig
mosolyogtunk. Megállt. Letette a két üveget a járdaszegély szélére.
Megfogta a két kezemet. Rám nézett. Meg akart győzni. Győzni akart.
Természetét akarta legyőzni. Rabságát akarta legyőzni. Szabadságot akart
az alkohol rabsága helyett.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Fussunk! - mondta - Olyan nagy kedvem van futni! - mosolyogta az a
szemeimbe. Felkapta a két üveg bort, bal kezével szorította, jobb
kezével pedig az én kezemet. Hittem, hogy az én kezemet erősebben.
Megindult, erővel. Magával rántott mosolygós akarata. Belezuhantam az ő
rendszerébe... bal, jobb, bal, jobb... egyre gyorsabban. Egyre nagyobb
léptekkel. Repültem, ahogy a fekete, bokáig érő, csipkével díszített
szoknyám. A mosoly nevetés lett. Fejem hátra hajtottam, élveztem, ahogy
erejével megránt, és nagyobbat tudok lépni lábaimmal, mint valaha. Az
esti és nyári szél szétnyílt előttem... előttünk. Elfogyott a járda,
elfogyott az éj, elfogyott a világ. Csak mi voltunk. Mi voltunk a világ.
Mi voltunk az éj. A boldog éj voltunk. A csillagok belezuhantak az
arcunkba... csiklandoztak. Szívkacaj és boldogság voltunk. Lélek
voltunk. Egymásban. A tökéletes pillanat. A pillanat, amikor megálltunk
egymás mellett. Bal kezében a bort fogta, jobb kezében az én kezem.
Hittem, hogy a kezemet erősebben.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A sebesség szabadsága vette el tőlem őt. A szabadság sebessége vette
el az álmaimat... már szabad vagyok. Egy test, egy lélek. Dönthetek
sorsomról. Egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Érzem, ahogy repül a fekete, bokáig érő csipkeszoknya... úszik a
világ felett, mert én futok. Rohanok. A boldogságba. Mert úgy döntöttem.
Egyik kezem szabad... a másikat fogja valaki, és húz. Az életbe. Vissza
a gyerekeimhez, egy másik álomba, másik tervbe. Remélem hosszú lesz a
járda, és erősen fogja a kezem, míg elérek a végéig, míg elfogy a világ.
És remélem, együtt nevet majd velem... csak annyira, hogy átjárja az
nyári, esti szél a tüdőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="blh_share_fblike">
<span style="height: 28px; width: 450px;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-65957394001753350762013-08-01T16:05:00.001+02:002014-04-19T22:12:41.933+02:00Okham borotvája<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/9e3iCk0PMZo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Egyszer
volt hol meg nem volt… ilyen a normális férfi. Egyesek szerint. Tehát nem örök, hanem esetleges. Keresgélünk. Éveink nehéz
óráit vagyunk hajlandóak beáldozni. Már ez a szó – beáldozni - is sértő a
férfiakra nézve. Pedig, ha tudnák, hogy egy iszonyatos ösztön hajt
minket, nőket, feléjük, mely a világ legpusztítóbb erejévé válik, ha nem válhat
teremtő erővé… akkor talán megbocsátanának nekünk ezért a szóért: beáldozni.</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
nő túlbonyolít mindent. Aztán magyarázatokat, ideológiákat gyárt. Magyarázatokat
saját gyengeségének elfedésére. Ideológiákat, melyek olyan hazugságok, amiket képes meghasonlás nélkül elhinni, hogy ne bomoljon meg az elméje. Magyarázatot ad tudatlanságára, melyek
abból fakadnak, hogy nem akar tanulni semmiből.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tudom én, hogy nehéz az,
hogy szembe kell nézni önmagunkkal. Hogy át kell lépni saját
árnyékunkon, és meg kell látni hibáinkat. Hogy analizálni kell, az ott
és akkor legfájdalmasabbat. Hogy meg kell látnunk saját gyávaságunkat.
Azokat a pillanatokat, mikor nem mertük kinyitni a szemünket, és nem
mertünk ránézni arra az önmagunkra, melynek görbe tükre a másik, a férfi
volt.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - mondják, tehát, a férfitól reakciókat kaptunk, melyeket a mi tulajdonságaink váltottak
ki. Amikor haragszunk a másikra, inkább saját magunkra kellene. Hisz
olyan tulajdonságok alapján kaptunk választ, melynek meglétével
magunkban, talán tisztában sem voltunk, vagyunk. Melyek nem jó
tulajdonságok, értékrendünk szerint. Mégis ott vannak. Összezavarodunk, és nem tudunk
velük mit kezdeni. Amivel pedig nem tudunk mit kezdeni, attól félünk. Ez
pedig tehetetlen dühöt vált ki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mi
nők vagyunk mindennek a kezdete. A bűné, a boldogságé, az életé. A
nyugalomé, az őrületé. A pokol és a mennyország is a nőben kezdődik.
Nagy felelősség a miénk. Nagyobb, mint gondolnánk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy
dologgal tudjuk mindezt - ezt az Istentől kapott felelősséget, melyből
játékot, társasjátékot csináltunk - jóvátenni. Azzal, hogy gyerekeket
szülünk. Teremtünk. Életet. Lehetőséget.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Persze
nem mentem fel a férfiakat. Számos fura figura van köztük. Szinte csak az van. Csak
annyi a különbség köztük és köztünk, hogy ők nem kezdenek magyarázatokat gyártani saját
maguknak. Egyszerűbbek. Ugyanis, ők fel sem fogják, hogy van tükör, mely visszatükrözi őket. Ez pedig a nő, aki nélkül nem élhetnek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És
hogyan tehetjük rendbe lelkünket? Vagy akár, azt is kérdezhetném,
hogyan csináld meg a lehetetlent… vagy azt is kérdezhetném, hogyan kell kanalat
hajlítani gondolattal… Nos... ennek a szép kérdésnek a válaszára egy filmben akadtam: Gondold azt, hogy nincs kanál.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ockham borotvája… ennyire egyszerű.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ockham borotvája: filozófiai elv, mely szerint két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb.</span><br />
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-15590951273161954752013-08-01T16:02:00.001+02:002013-08-18T21:26:16.847+02:00Kívánságlista<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/84VP50arSL8?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ki a férfi? </span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki bon-bont hoz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki csodál téged. Férfi az, aki lelkesedik érted… és nem csak a
melledért, mert neki olyan nincs. Férfi az, aki megtanulta a szemed
színét. Férfi az, aki ismer… annyira, hogy tudja azt, hogy mikor kell
neked hazudni, hogy ne veszíts az önbecsülésedből egy fikarcnyit se.
Férfi az, aki gondolkodik helyetted, amikor az agyad elmegy legelni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki érint... és ezt egy örökkévaló boldogságnak érzed. Férfi az,
akinek az érintése gyógyít, kívül, belül. Férfi az, aki megjegyzi a
szavaidat. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki megtanul téged. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki ölel… pont a derekadat, pont elég erősen, és pont elég gyengéden – egyszerre mindkettőt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki ismeri önmagát. Férfi az, aki tud sírni. Férfi az, akiben látod
a fiút. Férfi az, akiben látod az apa biztonságát. Férfi az, aki ismeri
a korlátaidat… és segít ezeket odébb vonszolni, hogy nagyobb élettered
legyen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki mosolyogva viszi a terheidet. Férfi az, akinek ösztönösen és
mosolyogva viszed a terheit. Férfi az, akinek nem égeti meg a tenyerét a
csillag, amikor lehozza neked az égből.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, akitől tanulsz. Férfi az, aki olyan dologra képes, amire te nem
leszel soha. Férfi az, akit tisztelsz. Férfi az, aki tisztel téged… mint
embert, mint nőt, mint anyát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki szépen beszél az édesanyjáról. Férfi az, aki szépen beszél rólad. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki képes benned élni… hogy te benne élhess. Férfi az, aki elkap
téged, amikor behunyt szemmel, kitárt karral dőlsz felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki tűri léted zaját... aki szereti léted zaját. Férfi az, aki érzi
a táncot… és aki érzi a te táncodat is. Férfi az, akinek női
ösztöneidből fakadóan meg akarod mutatni a ragyogásod… és azt, ahogyan
elnyelsz minden fényt a világból, és esőt csinálsz, mert szomorú és
kétségbeesett vagy. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki látja benned az angyalt… és aki látja benned az ördögöt... és
kordában tudja tartani mindkettőt. Férfi az, aki látja benned a kislány
bizonytalanságát a nagyvilágban. Férfi az, aki ezzel nem él vissza.
Férfi az, aki látja a szárnyaidat… és érzi a védőangyalaidat… és nem
fél.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki ész nélkül tud szeretni téged, és ésszel tud uralni téged.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki látja benned a lehetőséget. Férfi az, aki tudja, hogy teremtő vagy. Férfi az, aki segít teremteni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, akinek a tenyerébe simul az arcod... mert pont oda illik. Férfi az,
akinek a tenyerébe hullik a lelked, és megőrzi azt neked sértetlenül.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki maga az erő. Férfi az, aki elég erős ahhoz, hogy meghajtsa a
fejét. Férfi az, akinek van hite. Férfi az, aki hisz Isten
létezésében... és hisz benned. Férfi az, aki hisz magában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki megfogja a kezed. Férfi az, akibe karolhatsz. Férfi az, aki
igényli ezt. Férfi az, aki kívánja az érintést... aki tűri akkor is, ha
fáradt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi
az, aki érzi a tested forróságát… és aki érzi lelked forróságát is.
Férfi az, aki hajnalban simogat és csókol. Férfi az, aki beléd
feledkezik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki a bántó szavakat csókkal fojtja beléd. Férfi az, aki szeretetével a benned lévő pusztító erőt teremtővé teszi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Férfi az, aki hallja benned a zenét. Férfi az, aki képes erre őszintén mosolyogva táncolni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Csak
egy férfi van. A többi csak hímnemű humanoid, akik valamennyire
kompatibilisek veled. És, ha megtaláltad a férfit, már nincs szükséged
fétisekre, sem kívánságlistákra. </span></div>
<div class="blh_share_fblike">
<span style="height: 28px; width: 450px;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-5089578027167355972013-08-01T16:01:00.001+02:002014-04-19T22:36:48.351+02:00A női lét gyönyörűségei<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/UECeJzd-G30?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">A
női lét gyönyörűségei közé tartozik, hogy minden reggel el kell
döntenem, hogy szép legyek, vagy okos. Komoly, és minden nőt érintő
dilemma ez… hogyan lehetek ma sikeresen önmagam… és hogyan tudom mindezt
eladni a világnak… azért, hogy ne halljak éhen. Mármint egyedül álló nőként. A válasz egyszerű: többnyire
képmutatással. Ami igen fárasztó, és hozza magával kistestvérét is, a
hazugságot. </span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
férfiak által irányított hím soviniszta világban okos nem lehetek…
nincs elég főiskolám hozzá… Az sem megoldás, ha lenne, mert az megölné az egyszerű paraszti
eszemet. Zseniális érzelmi és értelmi csapda.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Így
kaptam reggelenként azon magam, hogy a tükör előtt púderezem az orrom, mint egy fruska.
Egy mészkőhegyet az arcomra pamacsoltam az elmúlt időszakban. Merthogy,
öregszem… már húsz éves korom óta…</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amikor először rádöbbentem erre a
tényre, az idő múlására, mely karcokat hagy az arcon, elkezdtem gyűlölni
az időt. Ez a mai napig tart, csak púderhasználat közben már más a motivációm.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jó
dolog öregedni, de rossz dolog belegondolni. Természetesen, nem azért
jó a tény, hogy öregszem, mert vágyom a klimaxot, az unalmas
öregasszonyos színeket, a naftalin szagot, a betegségeiket tétként
kezelő, és azzal pókerező vénülő barátnők csacsogását, a gyógyszer
alapanyagú reggeliket és a töménytelen unokát, akik gyermekeim túlzottan
komolyan vett libidójának lesznek majd köszönhetőek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Inkább
azért várom ezt a ráncokkal teli, csontritkulásos, az öregség végső
stádiumát képező időszakot, mert sok időt spórolok meg majd reggelenként
a sminknek nevezett hazugság mellőzése okán. Persze, csak ha eljön az ideje, belép életembe a klimax, mely végleg kilök a húspiacról.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nemrég, valamikor
rájöttem, hogy öreg vagyok én már bohócnak… és fiatal vagyok az élethez, a sok koravén, megfontolt, főiskolás, mama-hotelt előnyben részesítő gyerek között. Mert túl sok bennem a spiritusz, ami félre löki néha a jó ízlést is. Ha részleteiben nézzük ezt a kérdéskört, az igazság az, hogy húsz évesen is öreg voltam bohócnak, mégis az voltam. A különbség csak annyi volt, hogy amikor bohóc lettem mégis, mindenki
megtapsolt. Így lehetetlen volt abbahagynom ezt az életvitelt. Most
leegyszerűsödtek a dolgok. Az érdek és a felszínen maradás vezérel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
világ által ránk kényszerített hazugság, a hamvasító smink fedi el
egyéniségünk egy jókora részét, pont úgy, ahogy a divat. Elfednek ezek
mindent, ami való… többek között a lehetőséget is… a normális életre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mi
nők pedig hagyjuk, hogy ez így legyen… hogy olcsó mázakkal valósítsuk
meg magunkat, életünket, miközben iszonyatos önfegyelemmel tartjuk
kordában a bennünk, joggal hisztériázó, ,,tisztaszívű" kislányt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ezért
kezelnek minket a természet viccének a férfiak. Egy körhintába ültetnek
bennünket, és mi természetesen beleszédülünk. Jogos retorzió ez az
élettől. Aki a drága idejét a rövid életéből arra pazarolja, hogy
önigazolást és ócska sikert csikarjon ki az ellenkező nemből, csupán csak azért, hogy meglássák őt, mire
számíthat, ha nem arra, hogy megmosolyogják. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
férfiak előítélettel és elvárásokkal viseltetnek irántunk a
végtelenségig. Ugyanakkor, imádnak minket. Eme kettősség megbolondítja a
nőt, mint szélkakast az északi szél… Legyetek átkozottak, feminista
melltartóégető némberek… a ti hibátok az, hogy nem tudjuk, kik vagyunk.
Kivettétek az egyetlen fegyvert a kezünkből. Elvettétek azt a lehetőséget, hogy a férfi
tiszteljen minket, csak azért, mert nők, szeretetadók, potenciális anyák
vagyunk.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Legyetek átkozottak, hisz semmi valóban lényeges dolog nem változott, csak annyi,
hogy nincs fegyverünk, mert kiütöttétek a kezünkből… egy lángocska, értelmi-érzelmi szalmaláng kedvéért, mely valamikor régen egy melltartón keletkezett, '68-ban,
egy szépségversenyen.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sem egy, sem millió lángoló melltartó sem képes felfűteni már a családi tűzhelyet, melyet mindig a nő őrzött.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Észrevettem
magamon, hogy - talán bosszúból, hisz egy ágyban háltam az elmúlt húsz
évben az ellenséggel, Istentől kapott természetes vágyaim miatt, amit
manapság libidónak neveznek – előítélettel viseltetek a férfiak iránt.
Gyors megfogalmazásban ez annyit tesz: senkiben se bízz, aki állva
hugyozik. Létemben az előítélet, egyre nagyobb méreteket öltött a
fiatalság és szépség lassú, fájdalmasan haldokló elvesztésével. Groteszk
válaszként a férfiak világának, mely válaszra senki sem kíváncsi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Fárasztó
tevékenység volt ez a kezdetekben... mármint a bizalmatlanság és előítélet. Az őrületig. Ez volt az a pont, az őrület, amikor
rádöbbentem, bármit megtehetek… bármit, ami boldoggá tesz, tehet. Mert nem a férfi tesz boldoggá, hanem én, saját magam. Azóta
halkan kopik le rólam a képmutatás. Passzív lázadással, melyet az élet
természetes múlása dörzsöl le minden porcikámról, centiről centire,
lassan, de biztosan… és néha fájdalmasan. Kellemesen fájdalmasan.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem
mehetek boltba melegítőben, hónaljszaggal, egy identitástudat gyilkoló
hét után? Rendben. Akkor hát, utáljuk és szóljuk le a parfümériában a
Chanel illatmintát… és nevezzük csak szagmintának. Pofátlanul kérkedve
azzal, hogy ezt is megtehetjük. Azután pedig büdösen, szakadtan,
önelégült mosollyal menjünk ruhavásárlást imitálni a környék legelitebb
boltjába, és próbáljuk végig a kollekciót. Mit nekünk elvárások,
melyeket néhány, pirított ribanc, reprezentációként tálalt a világot
irányító férfiaknak, hogy ím: ez az igazi nő.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Persze
ezt a polgárpukkasztást és önalázást többedmagunkkal, és akkor tegyük,
ha van humorérzékünk a megaláztatáshoz, melyet a ropogós húsú, tökéletes
mosolyú, agymentén fodrászolt, ijesztően fiatal és sovány eladók
ontanak ránk, tettünk következménye és megcsúfolásaként.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amúgy,
ezekről a divatos ruhába öltözött Rozoga Mancikról meg van a magam
véleménye. Az élet – leginkább a nemi élet – teljes felfedezésének vágya
átlökte őket a Sötét oldalra… lojalitásuk a férfinemhez alaptalan és
felesleges. Árulók ezek a némberek, hisz teljes női díszben pompáznak,
és csontig nyalnak a hím soviniszta világnak. Azzal, hogy meg akarnak neki felelni, hátha valaki beporozza a bibéjüket végre. Bolondok is ezek a nőpalánták, mert csak
elodázzák az időt, amikor ruhájukkal és frizurájukkal együtt mennek ki a
divatból. És ez lesz az a pillanat, amikor életük úgy pukkan ki, mint
egy lufi. A probléma ezzel az, hogy nem lehetek ott minden egyes lufi
kipukkanásánál, így nem érezhetem a káröröm kéjes érzését.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ezért
inkább már most csapjunk oda az árulóknak. Viseltessünk előítélettel
azon nők iránt is, akik valamilyen mulandó és ködös oknál fogva
cserbenhagyták öregedő, vagy épp csúnyácska, amúgy, kiaknázatlan
lehetőségeket rejtő nőtársaikat, akiket első táncra nem egy pasi kér
fel, hanem a feminizmus gonosz kistestvére, a depresszió.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Én a feje tetejére állítottam a világomat, és szemléletet váltottam, mert nem kívántam tovább ezt a káoszt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Rendszert alkottam, melynek két összetevője van… a számomra élhető világ és számomra élhetetlen világ.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Más bolygón élek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az
igazi álmok, az igazi emberek, valamikor gyerekkorban születnek a
padláson, a pokrócból épített kuckó alatt, melyet az angyalok tesznek
biztonságossá és boldogságossá. Csak valami alapjaiban elromlott… volt,
amikor még tudtuk, hogy ki a nő, ki a férfi, ki az anya, ki az apa, ki a
gyerek. Akkor volt ez a világ, amikor még a púdert nem hazugságra használtuk, hanem saját örömünkre... Akkor volt ez a világ, amikor mindent elutasítottunk, ami nem volt méltó a női léthez... Akkor volt ez a világ, amikor a férfi felemelte a nőt, nem tiporta - joggal...</span></div>
<div class="blh_share_fblike">
<span style="height: 28px; width: 450px;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-61945193309538143392013-08-01T15:44:00.001+02:002013-08-18T21:28:05.278+02:00Zongoráim<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/hPSRhb4Bmh4?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Fekete és fehér. Hang. A hang. A harmónia teremtésének lehetősége. A világ bújának és örömének kalitkája.</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Logika
és érzelem. Sorrendiség és összevisszaság. Az elmélyülés lehetősége. A
világ kizárásának lehetősége. A gyerekkor emléke. Az időutazás, a
múltidézés. Leültem a zongorámhoz és játszottam. Ugyan az a kislány
vagyok, aki gyűlölte és imádta hangszerét. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékszem
a felvételimre. Sok komoly ember ült egy szobában, sorban. A kezemet
méregették némán és lemondóan. Nem néztek a szemembe. Nem mosolyogtak.
Szakemberek voltak. Elutasítottak, mert nem tudnék átfogni egy oktávot
sem. Mi az az oktáv? – kérdeztem magamtól. Az ismeretlen és komoly szó
félelemmel töltött el. Ekkor egy apró, szikár és szigorú asszony azt
mondta: Én elvállalom. Még ,,csendebb" lett a fülledt helyiségben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékszem az első zongorámra. Barna pianínó volt. Nehéz billentésű, komor lelkű zongora volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékszem
az első komoly koncertemre. Bachot játszottam. A harmónia
összezavarásának és kisimításának mestere Bach. Játszik a lelken.
Szurkálja, csiklandozza. És közben pimaszul a képedbe nevet, mert minden
hanggal, melyet leütsz, egyre közelebb érzed magad az ő
zsenialitásához, és egyre távolabb érzed magad attól, hogy te valaha,
valamikor zseninek érezd magad. Az utolsó hangot, az utolsó tercet
felejtettem el. Nem találtam. A kezem megállt a billentyűk felett,
miközben ötven ember várta a megnyugvást, melyet Bach kottázott le
valamikor.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékeszem
az első koncertemre a Zeneakadémián. Tél volt. Édesanyám egy gyönyörű
fekete, fodros ruhát adott rám. Becsavarta a hajam és feltűzte. Ott volt
végig, a nézőtéren. A színpad mögött, egyedül állva melengettem az
ujjaimat. Egyetlen darabot játszottam. Tökéletesen. Nem a zongorázás
volt nehéz. Hanem megköszönni a tapsot, egy meghajlással. Nem akartam
megköszönni, csak játszani akartam. A koncert végén, amikor édesanyám
mellett álltam, felnéztem rá. Boldogságot láttam… és büszkeséget. Piruló
arcot, mert jól játszottam, és nyilvánvaló lett mindenki számára, hogy ő
az anyám. Erika néni, egy csokoládéval várt. Ez volt az első alkalom,
hogy kaptam valamit azért, mert zongoráztam. Kaptam tapsot idegenektől,
kaptam csokit a tanáromtól, és kaptam elismerést édesanyámtól.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékszem
a második zongorámra. Fekete, fatőkés bécsi zongora volt. Egy hónapig
volt a szőnyegen apró darabokra szedve, mert nem volt hangja. Minden
kalapácsra, sorba rakva. A zöld posztóra. A bonyolultságára. Az
egyszerűségére. A lelkére.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékszem,
amikor a zeneakadémián bemutattuk, mi, az alig pár éve zongorázó
kezdők, hogy mit tudunk. Emlékszem arra is, hogy a bemutató után, Erika
néni dagadt a büszkeségtől, és azt mondta, hogy itt a helyem. Ígéretet
kaptam, én, a sok kis zongorista közül az egyik. Megjegyezték a nevem.
Hittek bennem. Hittek a tanárok, hitt édesanyám, hitt édesapám.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékszem,
amikor nem mentem többé zongoraórára. Az öt év lejátszott hangjai
évekig némák voltak a lelkemben. Aztán elkezdtek lehullani, mint őszi
fáról a levelek. Minden egyes levél sikított, amikor haldoklott. Az
őrületbe kergettek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emlékszem,
amikor feltámadt bennem a vágy újra. Vágytam a játék örömét. Vágytam a
hang örömét. Vágytam a dinamika erejét. Vágytam a hangokat… a zongora
hangjait.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sokszor
néztem a kezemre. Nap, mint nap. Krumpli pucolás közben, pelenkázás
közben, rajzolás közben, simogatás közben. Olyan volt, mint egy
jelbeszéd. Néma és akaratos volt, hogy meghalljam. Meg akart szólalni,
hogy nem kell több gyűrű, nem kell több cicoma. Billentyű kell. Sok. Az
összes. Mind a 88.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Húszévnyi
vágy. Húszévnyi türelem. Türelem, saját magamhoz. A döntéseimhez.
Sokszor vehettem volna zongorát. Mindig halogattam. Mindig más volt
fontosabb. Nem volt bátorságom szembenézni gyerekkori döntésemmel,
azzal, hogy cserbenhagytam a legjobb barátomat. Aki némán tűrte, amikor
dühből csapkodtam a billentyűit, aki elviselte, hogy akár egy hétig nem
nézek felé, aki boldog volt, amikor végig simítottam az ujjaimmal
fekete-fehér gerincét. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Aztán
történt valami. Cserbenhagytak azok, akiknek éltem. A saját útjukat
járták. Ki a földön, ki pedig az égben. Átfogalmaztam mindent. Az
életem, a lelkem. Rendet raktam. Lett egy hatalmas üres hely a
szívemben. Öröm kellett. Megnyugtató öröm kellett. Hang kellett.
Fekete-fehér kellett. Egyértelmű kellett. Hűséges kellett. Zongora
kellett. A múlt kellett. A múlt öröme, a jelen valóságának megélése.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
harmadik zongorám itt van, tőlem két méterre. Sötétbarna. Letisztult.
Okos. 88 billentyű van rajta. Mind ismerős. Mindet szeretem. Ott van
édesanyám fotója a tetején. A képen, büszkén és szeretettel mosolyog egy
csecsemőre, rám. Ott van a malacpersely, amibe gyűjteni kezdtük
férjemmel a pénzt. Ott van a Kockásfülű Nyúl, férjem emlékére. És ott
van a bizalom, hogy már elválaszthatatlanok vagyunk, a zongora és én.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Köszönöm
édesanyámnak, Czaller Annának, zongoratanárnőmnek, Dr. Sebestyénné
Erikának, férjemnek Balogh Istvánnak, Gézának, Pankának, Katának,
Darabont Adélnak, Vörös Attilának, hogy lehetővé tették azt, hogy újból
legyen zongorám.</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-85894488604168488122013-08-01T15:42:00.001+02:002013-08-18T21:29:13.571+02:00Három apa egy lánya<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/wwCykGDEp7M?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Furcsa
teremtmények a kislányok. Csüggnek apjukon. Szerelmesek belé. Ez a
szerelem egész életen át kíséri őket. Van kire felnézni, van kihez
viszonyítani, van kitől tanulni, van kit tisztelni. Boldog lehet az a
férj, akinek felesége egykor szerelmes volt az apjába… mert immáron
magáénak tudhatja azt a tiszteletet, amit egykor a gyereklány, édesapja
iránt érzett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem
tudom, hogy nagy általánosságban szerencsés, vagy szerencsétlen-e az a
lány, nő, aki elmondhatja magáról, hogy több olyan ember is él, élt a
földön, akit akkor, vagy a múlt emlékei és tapasztalat hatására a
jelenben apának szólíthat, apaként tisztelhet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Azt tudom, hogy én szerencsésnek érzem magam. Volt két ,hasznos’-apám, és van egy édesapám. Gyűlölöm a mostoha szót… </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Három
különböző ember, három különböző világ, három különböző élet, mégis
egyetlen cél. Az, hogy én ember legyek. Boldog, a világgal kibékült, és
azt elfogadó ember. Ezáltal több mint más ember lánya.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amikor
kiskamasz voltam, megkérdeztem édesapámtól, hogy ő e az igazi apám.
Mármint genetikailag. A kérdés ostoba volt, okom pedig nem volt arra,
hogy feltegyem. Magamat kerestem csak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Azt mondta, hogy az apaság nem azon a pár csepp fehérjén múlik. Nem volt több kérdésem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Édesapámat
szólítottam csak apunak, soha, senki mást. Mégis azt kell, hogy
mondjam, három apa figyelt rám életem három, különböző szakaszában.
Kiérdemelték a tiszteletet, az apa megnevezést. Munkájukkal,
szeretetükkel, tanításukkal. Karizmatikus emberek voltak. Olyanok, akire
ösztönösen figyelsz. Lehet őket gyűlölni, és lehet őket imádni, de nem
lehet őket figyelmen kívül hagyni. Figyelmüket élvezhettem, élvezem
minden pillanatban, míg volt, van rá lehetőség.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Édesapám
megtanított arra, hogy szeressem a világ színeit, formáit, és vesszek
el ebben a legapróbb részletekig, mert az ember csak úgy élhet, ha
táplálkozik a világból, ha az apró részletekbe kapaszkodik. Megemészti
azt, és tanul tőle, belőle. Általa ismertem meg a Dunát, annak minden
rezdülését. Általa ismertem meg a kavicsokat, és azt, hogy – bár
élettelenek - a kavicsok nem csak nagyon szép, hanem nagyon hasznos
dolgok is lehetnek az életben, ha lelket adunk nekik. Általa ismertem
meg a szavakat, a szavak fűzését. Remekül forgatja őket. Humorral,
ízzel, logikával – édesanyám (és mindenki) csodálatára, aki egyszer azt
mondta nekem, hogy ugyanolyan élvezettel tekerem a szavakat, mondatokat,
ahogy édesapám. A világ ,anyagismeretét’ is édesapám tanította.
Megmutatta, miként és mivel ízleljem a színeket, a formákat, az
elemeket… a természetet. Megtanította, hogyan tudom elképzelni,
elhelyezni magam a világmindenség csodájában úgy, hogy magamra is
csodaként tekinthessek majd. Lehetőségként. Tevékeny és hasznos
emberként.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megmutatta
hogyan és hol kell kapaszkodni az életbe vész esetén. A ceruza és papír
segítségével, a zene segítségével, festmények segítségével, az Iliász
segítségével, melyet kisgyerekként olvasott nekem, és melyet
határtalanul untam akkor. Közel, s távol nem volt olyan öt éves gyerek,
akinek az édesapja esti mese gyanánt eme rémséges történetet olvasta.
Közel, s távol nem volt olyan gyerek, akinek édesapja Beatles számokat
gitározott, énekelt és tanított. Közel, s távol nem volt olyan gyerek,
aki édesapjával a Duna ezerszínű kavicsából hatalmas mozaikot rakott ki
az éjszaka közepén, nagy műgonddal. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Lepkét
fogtunk, naplementét néztünk szótlanul – ami valljuk be, egy
gyereklánynak csak igen nagy önuralommal sikerülhet - sétáltunk, sokat,
nagyon sokat. Szaratov hűtőszekrényt hoztunk haza nyikorgó, kétkerekű
kiskocsiban tolva, a kettes út szélén, tíz kilométer hosszan.
Betonoztunk, amibe belenyomtam a talpam, és tetőt javítottunk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megtanított
biciklizi, tollasozni, dugós puskával lőni, görkorizni, mikroszkópot
használni és metszetet készíteni, egyszerű fakockából gyönyörű és mesés
várat építeni. Labdát elkapni, sérves mozgáskoordinációm miatt.
Megtanított a forró homok érintését élvezni a talpamon, és nem fájlalni
azt. Megtanított élvezni a trágya szagát. Megtanította, hogy a szellő a
legjobb simogató-pajtás ha el vagyok kenődve, hogy az esőcsepp az
életet, az éltető vizet hozza a földre. Élni, megélni tanított. Élni a
világban örök gyerekként, boldogan.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megtanított
vitázni. Amikor anya lettem, és látogatóba mentünk hozzá unokáival, a
beszélgetés éltető vitává nőtte ki magát. Egy idő után azt vettem észre,
hogy a testvéreim és gyerekeim körénk gyűltek, és önfeledten, némán
figyelték a szóáradatot, az érveket és ellenérveket, azt, hogy hogyan
foglalkoztatjuk, szórakoztatjuk és fárasztjuk ki egymást ebben a
verbális táncban. Olyan volt ez, mintha kamaraszínházi előadáson vettek
volna részt, családilag.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Első
hasznos apám, olyan ember volt, aki éltében és holtában is fájdalmat
okozott az őt szeretőknek. Mégis, mindenki szerette... vagy szeretni
vélte. Szépfiú volt, örök agglegény, jó illattal, eleganciával, sármmal,
hideg racionalitással, és a lelki sivárság palástjával, melyet arra
használt, hogy szeretethiányát kellőképp elfedje. Elárulta szíve titkát
az, hogy imádta az operákat, legjobban a három tenort. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mindent,
ami pénzen megvehető, megkaptam tőle. Nem akart szeretet vásárolni,
csak sajátját akarta leplezni. Talán úgy és akkor történt apasága,
amikor rádöbbent, hogy annyira életképtelen vagyok nagy
elkényeztetettségemben, hogy folyamatosan magyarázni kell nekem. Az
ezzel eltöltött idő pedig magával hozta a kötődést és felelősséget. A
saját csapdájába esett. Fricskázni, alázni akart azzal, hogy az orrom
alá dörgölte racionális élettapasztalatait, de ez idő alatt
megszeretett. Új apát szereztem, akinek csak egyszer mondtam azt, hogy
apa. A halálos ágya mellett, felnőtt koromban. Talán előbb kellett
volna… talán akkor elereszti félelmeit és szabad utat enged az
esszenciális szeretetnek. Eszméletlen volt három napja. Én halkan és
sírva, a kezét szorítva csak annyit mondtam: Tudd, hogy jó apa voltál.
Megszorította a kezem egy pillanatra. Ez volt talán az első valódi,
szeretetet őszintén megélő pillanata... és az utolsó is.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Milliószor
utaztam sárga Ford Escort-jában, Rigóban. Nagyon szerencsésnek éreztem
magam, hogy egy ilyen feltűnő kocsiban utazhatok. Imádtam játszani az
eszem abban a Fordban. Gyerek lehettem háza kertjében, betegre ehettem
magam a cseresznyefáiról, összefirkálhattam az aszfaltot és a falat
krétával. Órákat táncolhattam hatalmas, egybenyíló szobáiban, a zenét
bömböltetve, vinnyogva énekelve. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megtanultam
tőle, hogy az öntöttvas radiátor, szenes vasaló, kézi gyalu és hasonló
régi, divatjamúlt dolgok szépek és hasznosak. Megtanultam tőle, hogy
felnőtt korban is kell iskolába járni, tanulni, sőt. Jól tanulni, mert
azt csak úgy érdemes. Elhivatottan. Létének példájával megmutatta, hogy
nem szabad soha feladni céljainkat, nincsenek örök kudarcok, csak akarat
van. Ha pedig akarat van, minden van. Megtanított ping pongozni a
kórházi alagsorban, ahol órákat játszottunk, amikor ügyeletes volt.
Emlékszem, amikor eltörtem elefántcsontból faragott oroszlánját.
Véletlenül törtem le a farkát a kicsi szobornak. Visszafogta dühét, bár
láttam rajta, hogy ez volt tűrőképességének végső határa. Nem bántott
sem szóval, sem tekintettel, csak éreztem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megtanultam
tőle, hogyan legyek fölényes és lekezelő. Hogyan élvezzem az életet
bűntudat nélkül, másokat figyelmen kívül hagyva. Hogyan legyek a
semmivel a hátam mögött győztes. Azt tanultam tőle, hogyan nyerhetek meg
minden csatát, csupán csak a szavaimmal, mimikámmal, a szívemet
kizárva.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megtanultam
tőle, hogy az ember mennyire törékeny. Testben is, és lélekben is. Azt,
hogy az ember halandó. És azt is, hogy sokat kell küzdeni a megváltó
halálért. Megtanultam, hogy az élet mély, húsba és lélekbe vágott
kegyetlen sérüléseit hogyan rejtsem el tökéletesen mások elől.
Megmutatta, milyen mocskos tud lenni az ember, testben és lélekben.
Megtanított a civilizációra. Elmagyarázta. Éreztette. Úgy, hogy sohasem
fájt. Tettei és szavai alatt ott volt a jól elrejtett védőháló, amibe
bátran belepottyanhattam bármikor. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Második
hasznos apámat harminc éves koromban ismertem meg. Sosem nevetem őt
apámnak. Most teszem ezt meg, megkésve. Magas, inas, mosolygós ember
volt. Olyan érzelmekkel, melyeket nem csak érzett, hanem az eredetüket
is ismerte. A világ minden olyan dolga érdekelte, ami logikus és
magyarázható. Legnagyobb erénye a tolerancia volt. Sokáig azt hittem,
hogy ismerem ennek a szónak a jelentését, és gyakorlom is. Ő, létével
rádöbbentett, hogy a közelében sem vagyok az elfogadásnak, megértésnek.
Toleránsnak, elfogadónak, megértőnek lenni nem csak annyit jelent, hogy
behunyom a szemem, és közhelyeket mormolgatok, hogy minden ember más…
toleránsnak, elfogadónak, megértőnek lenni annyit tesz, hogy emberi
előjogként megadjuk a másik embernek a bizalmat, feltételek és
kérdezősködés nélkül segítjük őt útján. Megadjuk neki a lehetőséget
arra, hogy, ha szükségét érzi, elmondja tettei miértjét. Ha pedig mégsem
teszi, nem tolakodunk bele életébe kérdéseinkkel, kíváncsiságunkkal.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megtanultam
tőle, hogy az emberi sorsok felől egy isteni hatalom dönt. Teljesen
mindegy, hogy ez a hatalom felemeli vagy eltiporja az embert, mert
mindkét sorsnak Istentől eredő indoka van, amit mi nem bírálhatunk felül
kérdéseinkkel, kétkedésünkkel. Emberként csak annyit tehetünk, hogy
mosolygunk és segítünk, ha kell… de akkor teljes szívvel. Hallgatunk,
meghallgatunk, értelmezünk, gondolkozunk, cselekszünk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sokszor
beszélgettünk fizikáról, rendszerekről, melyek a világot működtetik.
Tudományos értekezés volt ez a konyhában állva, konyhanyelven, mely
alkalmakra szomjaztam. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mély
szeretetet tanultam tőle, és betyár becsületet. A szeretetet a
szülőföldem iránt… szavai néha égettek. Azt a fajta hazaszeretetet, amit
nem lehet magyarázni, csak érezni. De azt szükséges. Azt tanultam, hogy
érezni csak őszintén érdemes, főleg, ha fontos dologról van szó.
Megbocsátó ember volt, de volt, amit ő is bűnként kezelt. Megtanította,
melyek azok a bűnök, amiket nem szabad megbocsátani. Elárulom a titkot.
Azokat a bűnöket nem szabad megbocsátani, amik Isten fő műve ellen, az
ember, emberiség ellen valók.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Megtanultam
tőle gyászolni, és megtanultam tőle méltósággal meghalni… hasznos tudás
annak tükrében, hogy életünkben ez az egy dolog biztos, mégis erről
tudunk a legkevesebbet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Furcsa
teremtmények a nagylányok. Férjeket választanak apáik után. Boldogok
lehetnek azok a férjek, akik annyit tudnak adni feleségüknek, mint
kedvesük apái. Szerencsések azok a nagylányok, akik feleségként végzik
az ilyen férfiak karjában.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Én szerencsésnek érzem magam.</span></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-49540069030075301952013-08-01T15:38:00.000+02:002014-04-20T08:58:15.180+02:00Egy porcelán baba gondolatai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/bSMf0hwGErQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Van az a hatalmas fájdalom, amikor képtelen vagy
egyéb megoldásokon gondolkozni. Csak egyet lépni van erőd, mechanikusan,
tudattalanul. Előre. Mert elveszi a józan eszedet a fájdalom. Nem
komplikálsz túl semmit, mert gondolataid bugyra üres.</div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Van az a hatalmas boldogság, amikor képtelen vagy
egyéb megoldásokon gondolkozni. Csak egyet lépni van erőd, mechanikusan,
tudattalanul. Előre. Mert elveszi a józan eszedet a boldogság. Nem
komplikálsz túl semmit, mert gondolataid bugyra üres.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A gondolat egyszerre áldás, és átok. Áldás, ha
előrébb visz, átok, ha fogva tart. Ember! Legyél okos, és tudd, mikor
kell a gondolathoz ragaszkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fogva tartott a jegygyűrű. Aztán egyik reggel nem
volt az ujjamon. Eltűnt a dimenziók között. Úgy tűnik, örökre. Higgadtan
vettem tudomásul. Hiányzott, nem tudtam játszani vele, nem tudtam
pörgetni az ujjamon. A tartás, amit adott, ott maradt velem, rajtam.
Óvott és védett. De a tárgy maga, hiányzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fogva tartott a vászon, a kék esküvői ruha. Nyár közepe óta, az esküvőm napja, az egy hét mély gyász óta nem volt rajtam. Akkor, mezítláb keringtem monotonon a kertben, a lábat
gyötrő szúrós kavicsokon. A ruha alja, a len csipke, csiklandozta a
lábszáramat. Bennem tartotta a gyász fájdalmát, hiszen annyira, nagyon,
világot pusztítóan fájt, hogy a bőröm nem szabhatott neki határt. A
szeretet kék színe, lágy kerítés mögött tartotta az önérzetes, szilaj,
bántóan darabos és durva, üvegroppantóan sikító érzést. A kék ruha védte
a világot ettől a borzalomtól, védte a világot az armageddontól.<br />
Bebugyoláltam a fájdalmat a ruhába, mint egy kisbabát. Hibernáltam a
jövő lehetőségét, mert nem tudtam milyen veszélyek rejlenek ebben az
energiabombában. Akkor tettem ezt meg, amikor rájöttem, hogy, még van
annyi hatalmam felette, hogy kordában tartsam. Elraktam egy bőrönd
rejtekébe, mint a mindenható Dzsinnt a palackba. Azért, hogy, ha
egyszer, jó okkal, pusztítani támad kedvem, célzottan tudjam elengedni
ezt a hatalmas erőt. Akkor majd felveszem a kék ruhát, és kegyetlen,
hűvös és kimért, hatalmas és igazságos erővel osztom szét az emberek
között, mindenkinek a maga érdeme szerint. Nem azért, mert azt hiszem
magamról, hogy isten vagyok, hanem azért, mert ez az erő isteni eredetű, amit a gyász idején megéltem. Mély, tisztán látó. Csak át kell konvertálnom, hogy ne váljon mindent és mindenkit pusztító dühvé. Hiszen ember vagyok, ezt nem engedhetem meg magamnak... ember vagyok... a szeretet az ismérvem...</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fogva tartott a tekintet. Az, ami a lelkemet
kutatta 11 hónapon keresztül. Ami mohón tanult engem, milliméterről
milliméterre, semmit ki nem hagyva. Azért, hogy tökéletes életteret
tudjon nekem teremteni. Jövőt, boldogságot. Olyan óvatosan tartott ez a
tekintet engem a levegőben puhát lebegtetve, mint egy nagyon törékeny
porcelánbabát, ami a legkisebb érintésre is végérvényesen,
javíthatatlanul elporlad. Kincs voltam, a tekintet egyetlen kincse.<br />
A tekintet titkon és őrülten reszketett, hogy semmivé válok. Napjait úgy élte, hogy
ezt a kincset látta csak, és holtig tartó hű ígéretét betartotta,
miszerint nem fog látni soha mást, csak engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fogva tartott a hang, ami a fülemben cseng, még
most is. A lágy és szigorú szeretet hangja. A két szemem között feltapad
a bőrömre, lassan elterült, befedte az arcom, lelazította annak minden
izmát, mely bántásra képes. A nyúlványai a füleim mögé kúsztak, és ott
megkapaszkodtak.<br />
Hozzám nőtt fátyolként ez a lágy, a magamtól szelíden óvó
homogén hang. Eltakarta a szám, és nem engedett többé szabad utat annak,
hogy bántsak másokat szavakkal, hanggal.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Fogva tartott az áldozat, amit értem hozott. Létét
rendelte alám. Értelme lettem az életének. Csak én lettem értelme az
életének. Az élete definíciója lettem. A rendje. Az egyetlen tápláléka.
Az egyetlen veszélye, mert megsemmisülésem esetén ő is megsemmisült
volna.<br />
Nem éreztem ezt a hatalmas felelősséget. Csak lebegtem az
önzésben, és szívtam magamba az éltető szeretetet. Ettől éltem.
Habzsoltam, mint az éhező a kenyeret. Táplált. Miközben a világ haladt
és élt tovább. Nélkülünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem akarok többé porcelánbaba lenni, de a
félmegoldások sem érdekelnek. Fogva tartott a gondolat, de ma nem akarok
gondolkozni tovább. Új gyűrűt akarok.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Porcelán babának lenni annyit tesz, hogy valakinek beszipkázom az életét, a gondolatait, az érzéseit,
cselekedeteit, szabad akaratát. Ennyire szeretni bűn.
De még nagyobb bűn ebben a szeretetben önzően megfürdeni nap, mint nap.
Még akkor is, ha ugyanekkora szeretetet adsz cserébe. Magad ellen való bűn, mert egyszer eljön a halál, és elviszi tőled a szerelmedet... akinek emlékét, feledni nem tudván, csak kitépni tudod a szívedből... hogy élhess...</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A gondolat egyszerre áldás, és átok. Áldás, ha
előrébb visz, átok, ha fogva tart. Ember! Legyél okos, és tudd, mikor
kell a gondolathoz ragaszkodni.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-29493684518546681292013-08-01T15:36:00.002+02:002013-08-18T21:30:13.542+02:00Az első csók<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/OL2FazadHoQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mindenki
emlékszik élete első csókjára. A szerencsésebbek annak a nevére és
személyére is, akitől kapta. Én nem vagyok ilyen szerencsés.</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Minden
lány erre a pillanatra vár… minden lány készül rá. Vártam rá, de nem
készültem. Éreztem a csók fogalmát, de sosem raktam össze a fejemben
milyenségét. Váratlan és kegyetlen volt. Mert hirtelen nőttem fel az
érzéshez. Ezt ellensúlyozta lágysága, spontaneitása és őszintesége.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kulcs
híján, sétálni kényszerültem felfoghatatlanul rövid miniszoknyámban a
háztömb körül. A közeli kis téren Mária napi búcsú volt, annak minden
hangjával, zajával, illatával. Harsány bolondozni vágyás hívott arra a
térre. Kíváncsiság, hogy hogyan mulatnak a felnőttek, a nagyok, az
idegenek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hamar
akadt kísérőm a nézelődésben. Sanyinak hívták. Szőke göndör haja volt,
hosszú szempillája, őszinte, tanulatlan szeme. Mégis lágyan terelt a pad
és a csók felé, mely precíz módon volt megtervezve gondolataiban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nedves és forró volt. Törekvő, de mégis bizonytalan. Pont csak annyira, amennyire egy 17 éves fiú törekvő és bizonytalan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
csók utáni pillanatok szégyenlős derűbe burkolóztak. Titok volt, hogy
első csókos voltam. Egyszerre nyílt ki a világ, az érzés, a vágy. A
mimóza levelei záródnak így össze, ahogy én megnyíltam. Sorban minden
női szirmom életre kelt, és kíváncsian fordult az ég felé, vágyva a
váratlant újra és újra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Életkedvem támadt a semmiből, a felnőtt létre. Pont jó időben, pont jó helyen, pont úgy, ahogy kellett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
boldogság arcul ütött, és feleszméltem milyenségemre. Nő lettem. Nő,
aki vágyik a férfi szeretetére. Minden eldőlt. Egy pillanat alatt. A
jövőm is. Erre születtem. Mint minden nő.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szerelmes lettem a csókba. Szerelmes lettem a lélekcserébe. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sanyival
másnap is találkoztam. Elkezdtem megismerni Isten azon eszközét, aki
ezt a varázst megmutatta nekem. Édesanyámat pedig a frász kerülgette,
joggal. A csók estéjén – és kulcs híján – miniszoknyában másztam át a
kerítésen. Nem volt bennem szégyenérzet… valójában csak a csók volt
bennem, amikor átemeltem Sanyi és a közeli buszmegálló népei előtt a
lábam a kerítésen. Fehér bugyi volt rajtam. A fehér jó szín. Tiszta,
szűzies, naiv. Ez aggasztotta anyámat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
következő randevú már iskolaidőre esett, így én nem mehettem el.
Sírtam. Zokogtam. A falnak támaszkodtam, hogy érezzem, a fájdalmon kívül
is van világ. Nem tudtam Sanyi teljes nevét. Miért is tudtam volna.
Annyi más megbeszélni valónk volt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sanyi eltűnt, én pedig ott maradtam a csókkal, a nőiességemmel, a vággyal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mindig
próbáltam őt megkeresni. Mindig próbáltam őt megtalálni. Csak azért,
hogy megköszönjem neki női létem kezdetét. Sosem akadtam a nyomára. De
ott maradt a csók, ami váratlan, nedves, és forró, még most is. A csók,
aminek véget nem érő zenéje a mai napig hív és csalogat, szükségszerűen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="blh_share_fblike">
<span style="height: 28px; width: 450px;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-7748666191606814022013-08-01T15:35:00.000+02:002014-04-20T09:00:06.995+02:00Szárnyak nélkül repülni<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/oFBWPcaMKeo?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Megszabadulni
a terhektől… és szárnyalni… ez a mottó. Bűneink ragasztanak minket a
földhöz. Mint egy elnyűhetetlen, szuper erős ragasztó. Mi a bűn? Minden
olyan dolog, amit élvezel.</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
szex egy vadidegennel, állatias módon, vagy épp a legesztétikusabb
mozgás sorral. Vagy csak azzal, akiről teljes szívvel hiszed, hogy a
szerelmed.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem a szex a bűn. Az, hogy becsapod magad vele… érintések,
melyek a szeretetet hivatottak pótolni. Hazudsz magadnak. És a másiknak
is. Minden érintéssel, minden szóval, mellyel a másik felet csupán csak
kényeztetni akarjuk, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle… hogy végül mi
érezzük jobban magunkat. A teljes testi szabadság ostoba érzetét keltve…
csak azért, hogy megtapasztald, milyen, amikor repül a lelked a
semmibe, céltalanul. Mert nem a szerelem repít a másik karjaiba, hanem
az ostoba vágy.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
mohóság, mely melegséggel tölti el minden porcikánk. Mindent akarunk és
azonnal. Új tárgyakat, új kellékeket az életünkhöz. Azért, hogyha végig
nézünk portánkon, a birtoklás testes érzése telítse el lelkünket.
Élőlényeket szerzünk magunk köré… szép szóval, vagy pénzzel. Embert,
kutyát, pintyet. Mert értékes a világ szemében, mert drága, vagy épp
szép a szemnek. És ez által elvesszük tőlük a legfontosabbat… a
szabadságot. Ahogy magunktól is. Az élet szabadságát.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mert javaink
őrzése, álmaink kétségbeesett dédelgetése, rabságra kényszerít minket. A
földhöz ragaszt, mint a legerősebb enyv. Ha túl sok mindenhez
ragaszkodsz, mert kemény munkával szerezted meg, nem repülhetsz a
képzelet szárnyán. Hiszen, szükségszerűen mindig oda kell figyelned javaidra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hazugságok,
melyek egy részét kegyesnek nevezzük. Nincs olyan. A félrevezetés
minden formája megbocsáthatatlan. Miért? Mert egy odatett igazság
megváltoztathatja egész látásmódod, felboríthatja komfortos, megszokott
rend szerint élt életed – aminek talán épp itt lenne az ideje. És persze ugyan ezt teszi a célszeméllyel is. A kegyes hazugság a gyávák illeme.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mindenki fél az igazságtól. Pedig gyönyörű. Szabaddá
tesz. Azt is, aki adja és azt is, aki kapja. Fájdalmasan gyönyörű. Az
igazság a lélek szárnyalása, egy igazabb világ felé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Lopás,
ami megmagyarázható. Minden ember lop. Perceket. Soha vissza nem térő,
értékes perceket, saját magától vagy a másik embertől. A hazugságaival. A
nemtörődömségével. Az önzésével. A perceket nem tarthatjuk széfben… így
csak egy módja van annak, hogy vigyázzunk rá, már, csak értékénél fogva
is: ha innentől kezdve minden percet megélünk ott és akkor. Az összes perc olyan, mint egy
üres bankó, amire mi írjuk rá az értékét. És, ha értékes percek birtokában
vagyunk, mert rutinunk van az értékcsinálásban, akkor gazdagok vagyunk.
Ez a gazdagság pedig repülni tanít, úgy, hogy a lábad egy fikarcnyit sem
emelkedik fel. Szabadon repülsz a jövő reménységébe, és tudod, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hogy bármit elérhetsz, amit akarsz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Elhagytuk
Istent. Hogy ne éljünk ósdi elvek szerint élő, röghöz kötött rabként,
az ő világában. Pedig a világ komfortos. Isten megadott nekünk minden
lehetőséget a boldogságra… sőt… megadta nekünk a repülés lehetőségét is.
Szárnyak nélkül. A legbiztonságosabb repülés lehetőségét kaptuk. A
szabad akarat, a mindig megújuló lélek, és a fantázia által. Mit
akarhatunk még? Mikor leszünk elégedettek az életünkkel, létünkkel?</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-42913974034793675712013-08-01T15:33:00.001+02:002014-04-20T09:07:06.883+02:00Vitorlák és hullámvasút<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/Qajbd5wD7BU?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Furcsa
dologra jöttem ma rá, mely döbbenet igen fájdalmas volt. Arra, hogy nem
mindenkinek való a szerelem. És arra, hogy pont azok vágynak rá a
legjobban, akiknek nem való. Miért nem való? Mert nem tudják megélni.
Csak érzik a hiányt.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem érzik az érintés csodáját. Az érintést igen, de
a csodát nem.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem érzik a csók csodáját. A csókot igen, de a
lélekcserét nem.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem látják a másik emberben a csodát. A másik embert
igen, de a csodát nem.</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Vannak,
akik nem hagyják magukat szeretni. Mert gyengeségnek tartják a
szeretetet. Időigényesnek. Gondolom, így vannak a sírással is. Úgy
vélik, gyengeség.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ma
azt mondta nekem egy régi szerelmem, hogy szerette bennem azt, hogy
hagytam, hogy szeressen. Fájdalmas mondat volt… bár az egyik legszebb,
amit hallottam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Életemben
egyszer már volt arra példa, hogy egy éven keresztül nem tudtam, képtelen voltam
sírni. Soha többé nem akarok ilyet. A sírás hiányának szomorú felfedezését egy beszélgetés kapcsán
tettem. És akkor döbbentem rá arra is, hogy ugyanannyi ideje, mint
amennyi ideje nem sírtam, nem is nevettem… nem nevettem szívből… csak
mosolyogtam, terelésként.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Imádok nevetni. És imádok sírni. Imádok élni. Megélni. Megélni az éltet… annak teljes terjedelmében.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szeretem a fájdalmat, pont úgy, ahogy a boldogságot. Ilyenkor érzem, hogy élek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Persze
harmóniára törekszem, az élet minden pillanatában. Ahogy mindenki.
Élvezem a harmóniát, amikor rátalálok. Sokszor találok rá… a boltban,
amikor a pénztárnál várom, hogy sorra kerüljek. Amikor kötöm a sapkámat, elmélyülve koncentrálva a mintára.
Amikor hímzek. Amikor rajzolok. Amikor zuhanyozok. Amikor csókolok.
Amikor mosolygok egy idegenre. Amikor kutyát simogatok. Amikor kertet
ások, hogy magot ültessek bele.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szeretek szeretni. Ez az életem. És szeretem az életem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="font-size: small;"><span style="line-height: 115%;">Annak
minden nyűgével és minden boldogságával. Szeretem ezt a hullámvasutat.
Érdekes… az igazi hullámvasútra nem merek felülni. Sok ember igen. Mert
élvezi a hullámvasút kiszámíthatatlanul becsapódó adrenalin bombáit.</span></span></span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif';"><span style="font-size: small;"><span style="line-height: 115%;">Vannak emberek, akik nem szeretik, ha szeretik őket. Vannak emberek,
akik saját hullámvasútjuk adrenalin bombáit megtagadják, elrejtik,
kapálóznak ellene, elmenekülnek előle. A </span></span><span style="line-height: 18.399999618530273px;">hullámvasutat</span><span style="font-size: small;"><span style="line-height: 115%;"> pedig lerombolják, mint a világ, az élet csábításának bálványát.</span></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nem vagyunk egyformák.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az életben a legjobban a szerelmet szeretem… ahogy az anyaságot is, mert az a legnagyobb szerelem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A szerelem maga a tisztaság. Nem a szerelemtől kell megőrülni, hanem a szerelmet kell őrültté tenni.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Minden
vitorlának meg van a maga szele, amely előre viszi a hajót. És minden
vitorlának meg van a maga ellensége, ami felborítja a hajót. Attól függ,
hogy milyen szél kerül a vitorlába, és attól, hogy a vitorla maga, milyen irányba
tekint. Minden rossz, hajóborogató szélből lehet jó széljárás, ha
megfelelő irányú a vitorla, és minden jó széljárásból lehet
hajósüllyesztő katasztrófa, ha vitorla rossz irányba néz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jól kell tehát forgatni a vitorlát.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Azt hiszem, a következő tavasszal, felülök a Vidámparkban
hullámvasútra… leszek olyan bátor… mert a saját hullámvasutamra csak én
egyedül vagyok kíváncsi. A játék, az élet játéka pedig társas játék. Mert az ember társas lény. Egy igazin, talán majd ül valaki mellettem, aki
fogja a kezem. Olyan, aki engedi, hogy szeressem : )</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mondd... ülsz majd mellettem? : )</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-55825506833193586222013-08-01T15:30:00.004+02:002013-08-18T21:31:41.629+02:00Élő kavicsok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/DTj2fvSW1Kk?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Gyerekkoromban volt egy bakelit mese lemezem. Volt rajta egy mese, nem tudom már a címét. Viszont emlékszem pár mondatra belőle.</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amikor
a nap sírt, könnyei sárga kavicsokká lettek, és lehullottak a földre.
És amikor a hold sírt, könnyei fehér kavicsokká lettek, és lehullottak a
földre. Gyönyörű szavak. Szerelmes mese volt ez. Hisz a nap a férfi, a
hold a nő.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kavicsok,
kövek, amik végig kísérik az ember életét. Ott vannak mindenhol, és mi
csak tiporjuk őket, kedvünk szerint. Néha megakad egy-egy szép darabon a
szemünk. Szerencsések, ha kiemeljük őket a többi kavics közül. Aztán
polcra rakjuk, porolgatjuk egy darabig. És egy idő után eltűnnek. Én
dobozban tartom a köveimet. Mert mindnek története van.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Gyerekkorom
óta imádom a Dunát. Nézni, szagolni, érezni. Olyan, mint egy hű társ.
Mindig meghallgat, némán, méltósággal. Temetője bánatomnak, éltetője
boldogságomnak. És tele van a partja kaviccsal. Melyeken taposhatunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Apám
mutatta meg először a kavicsok létét. Gyűjtögette őket, színenként és
nagyságonként, üvegekben, zacskókban. Egy idő után már én is rutinos
gyűjtő voltam. Neki segítettem. Együtt töltött idő volt apámmal… Én, ő
és a kavicsok… a Duna… Zöld kavicsból van a világon a legkevesebb, aztán
pirosból. És az anyaga sem mindegy… vannak hétköznapi sárga és fehér
kavicsok, amik mégis szebbek, mint a többi. Mozaikot csinált belőle. Egy
delfinen hárfázó férfit, a mitológiából. Ariont. Énekes tehetsége
mérhetetlenül gazdaggá tette ezt a férfit. Ám egy hajóútján az irigy
hajósok a tengerbe vetették. Egy delfin a hátára vette, és szélsebesen
Korinthoszba vitte, ahol a király a hajósokat keményen megbüntette.
Varázsos mese a művészet értékéről, az emberi butaságról, és a
hatalmasok bölcsességéről – akik attól lettek hatalmasak, mert bölcsek
voltak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amikor
először váltam, és három aprótalpú gyerekem volt, és vágytam a
társaságra, édesapámmal és népes családjával kirándulni mentünk. Apám
sosem volt jómódú, mégis aznap költött rám. Vett nekem egy kék ásványt.
Pénzt adott egy kavicsért, hogy megmosolyogtasson.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Hallottatok
már a bolondok aranyáról? Nos, nekem van egy darab belőle. Öcséimtől
kaptam. Olyan, mint egy arany rög. Pedig csak vaspirit. Szeretem
nézegetni ezt a hazug kődarabot. Néha jó a hazugság.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Sok kövem van. Egy-egy emlék van bele zárva. Egy-egy lezárt emlék. Egy mosoly. Egy tekintet. Egy gesztus.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Gyerekeim
is megörökölték a kavics szeretetét. Egy befőttes üvegbe gyűjtötték a
legszebbeket, melyeket ők a legszebbnek véltek. Felcímkézték az üveget,
és ezt a feliratot írtam rá: KAVICSGYŰJTEMÉNY </span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Készítette: Eszter, Anna és Péter</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><span style="mso-tab-count: 1;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szavatossága: korlátlan</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Korlátlan,
mint a szereteté, amivel édesanyámnak adták. Ez a kavicsokkal teli
üveg, mindig ott volt édesanyám éjjeliszekrényén. Minden kavics egy-egy
szeretetdarabka volt, egybegyűjtve. Ma ez az üveg a szekrényem egyik
polcán van. Gyerekmosoly van benne, szeretet, aminek szavatossága
korlátlan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
pingvinek, amikor udvarolnak, megkeresik a legszebb, legtökéletesebb
kavicsot. Orrukkal a nőstény lába elé tolják, jegyajándékként. Ha azt
elfogadja a nőstény, egy pár lesznek, örökre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Annak
ellenére, hogy az ember nincs tisztában a kavicsok fontosságával, mégis
értékes kavicsokat rak egy gyűrűbe, egy láncba, mellyel boldogságot,
szeretetet akar közvetíteni. Ugye milyen érdekes?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kavicsok, amiken taposunk. Érzelmek lehetőségei… melyeken taposunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szoríts
a markodba egy ásványt, egy kavicsot, és megmutatja a lelkét, az
erejét. Tartsd a markodban fél percig, aztán rakd le, várj pár
másodpercet, és, ha még mindig meleg, szükséged van arra a kőre. Nem
minden kő marad meleg, meglátod.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ma
kaptam egy újabb követ. A Duna partján, a téli napsütésben. Átlátszó,
víztiszta. Sosem láttam még ilyet. Kaptam egy gesztust, egy mosolyt, egy
boldog percet. Egy pillanatot egy másik ember életéből, amiben én
fontos vagyok. Amikor megláttam, minden, amit itt leírtam, átviharzott a
fejemen. Mire képes egy ásvány… egy kavics… Éltető érzelmeket ad.
Figyelmet ad. Gondolatokat. Nincs élőbb egy kavicsnál… jól működik a
világegyetem…</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-31724371195187392872013-08-01T15:29:00.001+02:002014-04-20T09:20:24.747+02:00Értékmérő<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/YyiSHs8jG6g?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Meddig lehet fenntartani a szépség látszatát? Mikor nehezedik rá az arcra az ember addigi élete? A nő egy a szépséggel? A nő dolga a szépség?</span></div>
<div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A nő dolga, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára. Én nő vagyok. Két fegyverem van csak a világ
csúfsága ellen.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Az egyik a tekintetem. Igyekszem minden szembejövő
embernek a szemébe nézni, bizakodón, örömtelien. Talán ezzel adok
valamit… egy kis hitet, egy kis örömet, egy kis bizalmat.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A másik a
mosolyom. Ha valaki visszatekint a szemembe, bele a közepébe, én
elmosolyodom. Ha szomorúságot, vagy gondterheltséget látok, még
őszintébben próbálok mosolyogni. Adni akarok. Adni abból, ami kiapadhatatlan. Teljesen mindegy, hogy akkor éppen milyen gondokkal
küzdök, szomorú vagyok-e, vagy vidám. Nem terhelhetem a velem szembejövőt a
saját problémáimmal. Nem azért lépett ki aznap az utcára.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Így,
negyven felett, elég tapasztalatot gyűjtöttem a világról ahhoz, hogy
lássam, jobbá kell tenni. Minden nap, annak minden órájában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Érzem, hogy testem fizikai burka nem korlátozza hatvan, bőrrel
körbehatárolt kilóra a létemet. A bőrömön kívül is tovább folytatódom, és
aki ebbe a térbe lép, annak szívesen adok magamból, annyit, amennyire
szüksége van.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mi
a szépség? Mondják, hogy belülről jön. Na ja... nos... a szépség maga az érdeklődés a
másik ember iránt. A szépség az adni vágyás. A szépség az emberek
szeretete. A szépség az ölelés, legyen az fizikai, vagy akár, csak ha
tekintetünkkel öleljük meg a másik embert.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Figyelem
az arcokat. Mindent látni lehet rajtuk. A múltat, a jelent. És lehet
látni a jövőt is… nagyjából. A meglévő ráncok alapján. Vannak mosolygó, síró, dühös, haragvó, olvasó, ábrándozó ráncok.</span><br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
metrón kezdtem el unalmamban játszani egy furcsa játékot. Megfigyeltem az apatikusan ülő emberek arcát.
Alaposan. Megpróbáltam elképzelni, milyen az, amikor él… és nem csak
bambul, hogy ne kelljen a másik ember szemébe nézni. Elképzeltem azt,
hogy hogyan nevet, hogyan sír, hogyan néz a gyerekére, unokájára. Milyen
lehet, amikor bosszús, és milyen, amikor kiabál a trehány szomszéddal.
Elképzeltem, milyen lehet, amikor lelazul az arca, mert alszik.
Találgattam, hogy hogyan eszik, és vajon csámcsog-e…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És elképzeltem, hogy az arcára kiülő bánat alapján, meddig élhet még szeretet nélkül… </span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
világon a legtöbb a szeretetből van… egy perpetuum mobile, ami önmagát
gerjeszti. Az élet kezdete. A leginkább környezetkímélő, legolcsóbb és
legnagyobb energiaforrás. Mégis ezzel vagyunk a legfukarabbak. Hová
tűnik? Hová illan el? Ki, vagy mi használja fel helyettünk?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Vagy csak magunknak gyűjtögetjük a bensőnk trezorjában, mint a pénzt, amiért oly keményen dolgozunk?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Amennyire
zseniális, oly ostoba is tud lenni az ember.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mi történne akkor, ha
minden ember a világon, egyszerre megfogná a mellette lévő ember kezét…
Talán az lenne az emberi történelem és időszámítás legnagyobb csodája.
Milyen hatalmas erő lenne benne… Talán, még a Föld is kifordulna a
sarkából… El tudja ezt valaki képzelni… azt, hogy ilyen történhet
valaha…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Kisimulnának a ráncok, megnyugodnának a lelkek, eltűnnének a háborúk. Isten pedig mosolyogna… az ember léte óta talán először. Mert új értékmérő születne. A tűzben elhamvadó pénz helyett. Olyan, ami millió fokon ég, és nem hogy eltűnne, még több lenne belőle ezáltal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szép
akarok lenni. Úgy, ahogy én gondolom a szépséget. Hogy szépséget tudjak adni.</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman','serif'; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tehát... mi a szépség? Értékmérő. Kérdés, hogy a szépség melyik definíciójára gondolunk...</span><br />
<br /></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-61018044674545640892013-08-01T15:26:00.005+02:002013-08-18T21:32:43.125+02:00Sírni a zuhany alatt<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/MsbTpagsmDE?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
EZT AZ ÍRÁST CSAK AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK BÍRJÁK AZ ŐSZINTESÉGET. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>TARTALMA CSAK FELNŐTTEKNEK AJÁNLOTT.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy más nőnek hányszor tették fel a kérdést. Nekem
sokszor. Százszor mondtam nemet. Háromszor igent. Sok gyűrűm volt, ami a
szándékot és akaratot - azt, hogy szeretni akarnak - jelképezte. Az
első gyűrűmet a nógrádi vár romjának tetejéről hajítottam le a semmibe.
Értékes volt, mégis értéktelen. Egyszerűen csak nem akartam szeretni. A
világ szerint a legértékesebb gyűrűm egy smaragd köves, cirkóniával
díszített aranygyűrű volt. A barátnőmnél végezte, mint fizikai érték.
Volt vésett mintás aranygyűrűm, köves, és egyszerű ezüst, vagy három
színű arany... sokféle... még fa gyűrűm is volt. Az összetartozás
jelképe. Vicces... legalábbis jelképnek...</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A legszebb, és számomra a legértékesebb gyűrű egy orvosi fémből
készült Anjou liliomos gyűrű, amit többé soha nem veszek le az ujjamról.
Próbáltam láncon hordani. Próbáltam polcon tartani. Próbáltam mindent.
Próbáltam szabadulni tőle. Azt hittem, a múltat jelenti. De nem. A
jövőt. Amikor felhúzták az ujjamra, tartást kaptam. Amikor nem volt a
kezemen, ronggyá váltam. Tarka, érdekes ronggyá. Egy használati tárggyá.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma felhúztam az ujjamra. Észre sem vettem eddig, hogy mennyire
hiányzott a hétköznapokban. A tartás is, és a fizikai érzés, hogy ott van
az ujjamon.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Újra megérett az idő a sírásra. Kell néha. Olyankor teszem, amikor
rátalálok magamra. Fájdalmas ez a találkozás. Szembesülni kell a
tetteimmel. Meghasonlani. Értékelni és átértékelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretek sírni a zuhany alatt. A meleg víz a kisbabákat is
megnyugtatja. Állítólag azért, mert az anyaméh magzatvizes közegét
juttatja eszükbe. A biztonságot. Nincs jobb egy biztonságos helyen
gyengének, védtelennek lenni. Mert mindenki gyenge és védtelen néha...
és nem mindenkinek adatik meg az ölelő kar biztonsága, szükség esetén.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Édesapám szerint nincs olyan bánat, amit meg ne oldana egy forró
fürdő és egy forró tea. Igaza van. Amikor tizennyolc évesen megerőszakoltak, a ruhám sáros, a bensőm mocskos, a harisnyám szakadt
volt, és a forró víz valóban segített. Akkor szoktam rá arra, hogy a víz
biztonságában sírjak. Egyszerűbben jönnek a könnyek, egyszerűbben
jönnek a gondolatok. Aztán valamikor, később, ezután, megindulnak a
szavak is.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a történet is az akaratról szólt. Szeretni akartak... csak
rosszul. Nem haragszom. Már tehernek sem érzem. Egy drasztikus
előrelépés volt a fejlődésemben. Születésemtől fogva úgy élem, hogy
mindent magamban tartottam. A jót, a rosszat, az örömet, a bánatot.
Mindent mosollyal fedtem el. A hazugság mosolyával. Meg kellett, hogy
törjek, hogy képes legyek őszintén élni. Őszintén mosolyogni. És
őszintén sírni.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mi a jobb. Olyan gyűrűket viselni hazug mosollyal - saját
magamat meghazudtolva és ,megerőszakolva' -, amiket csalárd módon húztak
az ujjamra, vagy az, ha egy alsóbb érzelmi intelligenciával rendelkező
ember fizikai terrorba burkolt érzelmi szükségleteinek vagyok a tárgya.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pszihológus egyszer megkérdezte tőlem: Hányszor erőszakolja meg még saját magát? Hányszor tesz még saját maga ellen?</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez volt életem legjobb két kérdése.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Érdekes az élet. Előbb utóbb minden a helyére kerül.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sokat gondolkoztam azon, hogy képes lennék-e újra igent mondani.
Igen, képes lennék rá. Csak erre vagyok képes. Nem kellenek az olyan
tettek, amivel bántom magam. Már nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sérthetetlen vagyok. Mert nyitott vagyok mindenre és mindenkire -
egyedül a háborúra nem. Mert senki nem tud létével megbántani, legyen
akármilyen ember. Mert nem ítélkezem, csak azért, hogy alázzak. Mert
tudok sírni - a zuhany alatt. Mert őszintén tudok már mosolyogni. Mert
tiszta szívvel fogadom el a veszteséget. Miert mindenkinek őszintén
elmondom a véleményem - és aztán kezdjen vele amit tud és akar. Mert
látom a világot, és nem csak nézem. Mert ott van a gyűrű az ujjamon.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-10565968017945716822013-08-01T15:24:00.000+02:002013-08-01T16:16:29.551+02:00A fehér nyúl rejtélye<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/nT3pvm9wX8k?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kimentem cigarettázni az udvarra. Apuék
kertje minden évszakban olyan, mint a varázskert. Legalább hat méter
magas a mogyoróbokor, és minden növény azt csinál a kertben, amit akar.
Van egy hatalmas fehér nyuszijuk, aki éltes koránál fogva,
tiszteletből, már meg is marad. Nyáron, a gyász első heteiben olyan volt
ebben a kertben mezítláb sétálni a mindig szabadon kószáló nyuszik
között - mert akkor még volt két kicsi nyuszi is -, mintha a
paradicsomban sétálgatnék.</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A kert most is szép. Csak most más a színe, a léte. Nem zöld és bogárzajos, hanem fehér és vízcsepphangos.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Leguggoltam, hogy ne fázzak annyira - csak egy cigi erejéig. Zenét
hallgattam a fülhallgatón keresztül. A zenébe beszűrődött az olvadó hó
hangja. Összekuporodva élveztem a hideget, a nyugalmat. Lelkem a hátamra
kapaszkodott, mint egy batyu. Félt az élettől, ami ebben a kertben várt
rá. Aztán kis idő múlva éreztem, ahogy lelkem árnyéka lassan elenged a
szorításból, és kinyílik, felegyenesedik és mély levegőt vesz a friss
téli levegőből. Azt a fajtát, ami átmossa a tüdőd. Kihúzta magát.
Vonzott a másik felem Lassan felálltam, kiegyenesedtem, hozzá idomultam. Belesimultam magamba. Élek. Újra élek. Testem az ellazult nyugalomban
úszott. Szárnyaim lettek. Felnéztem az égre. Vonz... és az ég, mint egy
puha, vastag, áthatolhatatlan gát tart szelíden a földön. Csak annyira
tart rabságban, ami ahhoz elég, hogy megértsem, boldogságra születtem.
Ahogy mindenki.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó néha az, ha megérint az élet. Csillámporos ujja hozzám simul,
átszaladnak a bőrömre a lét huncut morzsái, aztán a bőröm alá, és
összeolvadnak sejtjeimmel. Olyan ez, mint a lágy csiklandozás. Hirtelen
kezd el áramlani benned a világmindenség, a boldogság. Hatalom ez...
amit Isten adott minden embernek, hogy felülkerekedjen kicsinységén,
amit fizikai korlátaink kényszerítenek ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas az ember... ha tudja azt, hogy bármire képes. És ehhez a felismeréshez kellenek az ilyen pillanatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="blh_share_fblike">
<span style="height: 28px; width: 450px;"><br /></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-45091911551244273802013-08-01T15:23:00.001+02:002014-04-20T09:57:27.577+02:00Múlt, jelen, jövő<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/fXPaOvA2oNs?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Készülődtem édesapámékhoz. Három gyerekem, két vőjelölt. Vittem magammal őket is. A család biztonsága minél nagyobb, annál biztonságosabb.<br />
<br /></div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A szerelemen gondolkoztam. Az, ami a család születésének alapja, mégis külön kezeljük. Ami a gyermek születésének alapja, mégis megtagadjuk, amikor a gyermek megszületik.<br />
Megkaptam ezt a boldogságot, a szerelem boldogságát és biztonságát. Többször is. Az utolsóról azt hittem, hogy
örökké fog tartani. Örökké is fog... meghalt.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze volt más szerelmem is, egykor. Olyan, ami soha nem teljesült be, vagy épp mindig csak a beteljesülésről szólt. Más irányt
vett.<br />
A beteljesületlen szerelem Samer volt. Soha nem láttunk egymást, úgymond pszeudo-férfi volt.
Valami mégis összekötött. Zavaros, érthetetlen, de leginkább élhetetlen volt az egész. Egy ócska, nyálas történet. Egy ,,never ending story".<br />
Aznap, amikor meghalt István, abban az órában érkezett egy mail tőle -
több, mint egy év után.<br />
Hiányzol. - olvastam meglepődve.<br />
Persze az ember hajlamos arra,
hogy felértékelje ezen véletleneket, misztikussággal töltse meg. Persze biztos van benne, hogy úgy
mondjam, valami éteri. Mégis - mert a Jóisten azért csak adott egy kis észt - helyén
kell kezelni ezeket a dolgokat. Nem kívánok többet látni benne, mint ami
valójában. Jó időben jött, mert akkor és ott tovább lökött egy perccel az élet sodrásában. Életben tartott.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán túl sokszor voltam szerelmes az életemben. Talán mindig csak egyel többször, mint kellett volna. De ennek köszönhetem Istvánt is, magát a valós, biztonságot és létet adó szerelmet.<br />
Csalódtam már érzésekben, emberekben,
szituációkban... még magamban is. De nem baj, az élet majd meghozza a
bizonyosság válaszát, idővel. Csak bátornak kell lenni. Látni a múltat, élni a jelent, és tervezni a jövőt. Mindezt teljes szívvel. Nincs más út.<br />
Ám türelem híján ez igen nehéz út. Főleg a nőknek nehéz, mert mi vagyunk azok, akik úgy gondolunk mindenre: adj Uram, Istenem, most, de ha lehet, rögtön kettőt...<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Feltételek nélkül szeretni... és szeretve lenni... ez
mindenki vágya.<br />
Minden szerelem más, nem összemérhető. Mint a különböző
kristályok egy titkos gyűjteményben. Néha elő kell venni, leporolni,
emlékezni. Semmiképp sem osztályozni, nagyságrendi, vagy értékbeli sorrendbe rakni. A jelenlegi szerelemmel egyenesen
őrültség összehasonlítani. Ilyen ostoba, kicsinyes tettekkel
meggyalázzuk a szerelem tényét, és érdemtelenné válunk rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Vetették már a szememre, hogy sokat gyönyörködtem egy ilyen
emlék őrző szívkristályban, melyek a múlt szépséges szerelmeit őrizték. Mondták, hogy annak bűvöletében élek. Pedig nem.<br />
Ránézek egy ilyen kristályra, és arra gondolok, azt nézem benne, hogy egykor képes voltam annyira szeretni, hogy a kristály
tökéletesre sikeredett. Az addigi legtökéletesebbre. Ezáltal egy tökéletes bizonyíték lesz arra, hogy képes vagyok a szerelemre.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Arra gondolok, hogy hol a határa a szerelemnek... hisz a múltbéliek
lezárultak valami miatt. Tehát van határa egyes szerelmeknek. Ennél fogva lett pont akkor, pont ott, tökéletes az a
kristály - azon a határon.<br />
Tudnom kell, biztosan tudnom kell, hogy hol és mikor lesz az a pillanat, az az önmaga árnyékát átlépő fordulópont, amikor egy ilyen szívkristály
nem zárul le szerkezetileg, hanem él és odáig fejlődik, hogy szeretetet
sugároz, hosszú évekig, a halálig. Tudnom kell, hogy létezik-e olyan kristály, mely fejlődése nem zárul le soha...<br />
És tudnom kell azt is, hogy hol és mikor lesz emlékekben,
hűségben olyan gazdag, hogy láthatóvá válik tőle a jövő?</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ott a lehetőség... de ehhez olyan ember kell, aki, amikor kinyitom a kristályos ládácskámat, velem együtt,
fogva a kezemet, örülni tud majd elmúlt szerelmeimnek. Mert látja benne a lehetőséget,
hogy ő is, he elég kitartó és elég kitartóan szeret, megtapasztalhatja azt, amit adni tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem ördöngösség ez... csak az élet. Reszketni a múltbéli szerelmek
miatt... félteni saját törékeny érzéseinket a múlttól... a legnagyobb
botorság. Agyon nyomja, elsorvasztja a jelent.<br />
Ugyanez a helyzet a
jövővel. Éltem meg olyan pillanatot, amikor minden egy másodperc alatt széthullott, apró, éles üvegdarabként lebegtek körülöttem a szétesett darabok az álló
időben... és iszonyatos sebet ejtettek, amikor hozzám értek... Ezek az
üvegdarabok voltak egyszerre a múlt emlékei és a jövő reményei.<br />
<br />
Nem
szabad, és őrültség rettegni a jövőtől. Kiszámíthatatlan. Tudom én, hogy a kiszámíthatatlan dolgokhoz nem lehet - képtelenség, értelmetlenség
- az életünket igazítani. Pont ez benne a pláne, ahogy az életben is ez a csodás. Ez maga a kihívás. Csak meg kell érteni természetét.<br />
A jelenhez kell az életünket igazítani. Ahhoz
a szeretethez, amit épp akkor, ott megélünk. Akkor nem fogunk félni a jövőtől. Tejesen mindegy, hogy ez a szeretet szerelem, vagy felebaráti szeretet...<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A jelen lesz nemsokára a múlt... ezt mindenki tudja, ám kevesen fogják fel. Nem élni meg a jelent - őrültség, hiszen akkor nem lesz múlt... ahogy jövő sem, mert a félelem nem érlel gondolatainkban megélhető jövőt...</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2105153024066745259.post-38215338518712034212013-08-01T15:18:00.001+02:002014-04-20T10:19:37.187+02:00Anya lettem, Anyu helyett<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="https://ytimg.googleusercontent.com/vi/yZz__G_vx3k/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="https://youtube.googleapis.com/v/yZz__G_vx3k&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="https://youtube.googleapis.com/v/yZz__G_vx3k&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azon gondolkoztam, hogy vajon ki lehet ma édesanyám helyett a
műtőben. Az utóbbi három évtizedben nem volt olyan Karácsony, amikor ne
dolgozott volna. Mert másnak kicsi gyereke van, mert másnak nagy
családja van, mert más-más-más... mert más épp nem ért rá életet menteni, hisz megérdemli a
pihenést. Hááááát anyu... nem tudom, hogy igazad volt-e azzal
kapcsolatban, hogy a sírban pihenhetsz eleget.</div>
<div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a második Karácsony anyu nélkül. Tavaly ilyenkor a temetésére
készültem. Ügyeletből jött egy decemberi reggel... és délután meghalt,
egy kicsit. Másnap reggelig várt rám eszméletlenül a kórházban.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma, amikor álltunk a gyerekeimmel a fenyőfa mellett, kezünkben a
tarka műanyagpohárral amiben bor volt, felsoroltam a jelenlévőket - és
plusz egy főt, Patust a vő jelöltet.<br />
Aztán pedig azokat, akik már nem élnek.<br />
Az élők felsorolása nagyjából a
következőképp hangzott: Petire, aki alig kíváncsi az anyjára, Esztire,
aki képes átaludni a világvége napját, Annára, aki ...... és Anna közbe
vágott, hogy: aki szépen pislog,. Gerire, aki nem ismeri a kisebbségi
komplexus fogalmát, és imádom ezért, Patusra, aki állandóan mosolyog.<br />
A holtak felsorolásánál igyekeztem a jóra gondolni. Béla bácsira, aki szerette a jó borokat, Anyura, aki szintén szerette a
jó borokat, és Istvánra, aki úgyszintén szerette a jó borokat.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem szerettem
,,konyhatürndérkedni", pedig adottak képességeim... minden férjem alaphangon tíz kilót hízott kosztomon. Ezen a Karácsonyon mégis annyira hiányzott a konyha. Sosem hitten volna. bútoraim kiszorították létemből eme helységet. Aztán rájöttem, a konyha, a főzés, maga a család. Legalábbis egy nőnek az. Így, megfogadtam: jövőre mindenfélét megfőzök, mindent, ami lehetséges.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Rögtönzött konyhám az ágyon volt. Leterítettem két konyharuhát, rá
tettem a szendvicseknek valót. Rádöbbentem, hogy még rendes késem sincs. Így, délben, a Szent Este előtti utolsó percben, beszereztem egy-két dolgot. Dugóhúzót, villákat, kiskanalakat,
tányérokat, és természetesen kést. Hűtő híján a tortás dobozt, a cukrász
sütit és az üdítőket az ajtó előtti sámlira raktam. Roppant frappánsnak
éreztem magam. Mindenünk meg volt. Ugyan a szoba kicsi, és kerülgetnünk
kellett egymást, evésnél pedig a társaság fele a földön ült, úgy éreztem enyém a világ. Peti, a fiam és Geri a vej-jelölt díszítette fel a
fát. Anna csinálta a halkrémes és sonkás szendvicset, Eszter pedig
drukkolt neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Emlékszem a régi Karácsonyokra, amikor picik voltak a gyerekek. Ütem terv volt és stressz. Stresszeltem magam az étel miatt, a sütik miatt, a
fadíszítés miatt, az ajándék csomagolás miatt. Most csak mosolygok ezen. Mármint ostobaságomon.<br />
Nem volt
varázs... nekem nem, mert halálosan fáradt voltam. Most minden nyugodt
volt. Minden időben volt. Minden egyszerű volt - és itt most arra
gondolok, hogy egyszerű volt nyugodtnak lenni, szeretni. Együtt
csináltunk mindent, kín nélkül. Annak adott teret ez az extrém helyzet,
ami a Karácsony lényege. Egy fedél alatt voltunk - több, mint egy év
külön élés után - és semmi sem változott. Minden és mindenki a helyén volt. A
hangzavar, a nevetés, minden. Értettük egymást, úgy, mint rég. A helyére
került minden... csak anyu nem volt...</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Aggódtam egy kicsit, hogy szétzilált családom sebei vajon elérhetővé
teszik-e azt az életérzést, hogy család vagyunk. Felesleges volt
aggódnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Voltak pillanatok, amikor számomra megállt az idő. Csak néztem őket,
észre sem vették. Láttam őket a gondolatommal gyerekként... és láttam
őket felnőttként a szememmel. Az összes szülésem végig pörgött az
agyamban. A gyerekkori mosolyuk, hangjuk, csillogó tekintetük. Ez utóbbi
most is ott volt.<br />
Biztos sok hibát követtem el, mint anya. De azt
tudom, hogy sok mindent jól csináltam... ma láttam. Beért a munka. Az,
amit édesanyám végzett, mint nagymama, és az, amit én, mint anya. Ettől
felemelőbb és szívszorítóbb érzés nincs a világon. Azért, mert elmúlt a
gyerekkoruk, és nem tér vissza soha. Készen lettek az életre. Pedig annyira szép volt értük élni.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
És történ valami más is. Felnézhettem ma a fiamra. Fizikailag is, és tudásban is.<br />
Kamaszokhoz mérten - mert hát miről is beszélgessenek teljes odaadással - azt boncolgatták
Eszterrel, hogy hogyan lehetséges az, hogy ha egy zombinak levágják a
fejét, az a központi idegrendszer nélkül is tovább él és riogat. Minden
egyéb idevágó témáról szó esett. A fiam - és ekkor döbbentem rá,
hogy tényleg tanul az iskolában - megszólalt: Értsétek már meg,
többsejtű eukarióta létforma vagyunk... ez lehetetlen!</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mit mondjak... felakadtak a szemeim a gyönyörtől.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Eszembe jutottak a gyerekkori Karácsonyok. Ugyan nem volt testvérem,
de három nagybátyám igen, ahogy azoknak családja. Mama, az én nagymamám... a
drága... hatalmasakat főzött. Anyu takarított, nagybátyám faragta a fát
a talpba. Eszembe jutott a piros overál, amit kaptam. Sírtam, mert
utáltam a piros színt... és kicsi voltam ahhoz - hiába, hogy lánynak
születtem -, hogy egy ruhaneműnek örülni tudjak.<br />
Eszembe jutott a
háromszor felborult karácsonyfa, ami miután harmadjára is leszédült a
helyéről, anyu felemelte a földről, és földhöz vágta - hogy biztosan
minden dísz összetörjön, ha eddig még nem tette volna. Higgadt mosollyal
emlékszem erre, és akármilyen furcsa, csodásnak tartom, ezt a Karácsonyt is. Mert két
napi boldog készülődés után történt mindez...<br />
Édesanyám mindig a tökéletesre
törekedett... ezúttal nekem akart tökéletes Karácsonyt. Szerintem akkor nőtt fel, akkor lett anya. És ez - bárhogy is
alakult akkor - nagyon jó érzés.<br />
Emlékszem arra, hogy mindig mi,
gyerekek kevertük ki a krémet és a sütitésztát. Emlékszem arra, amikor
több, mint tízen ültünk egy asztalnál, annak minden varázsával. Arra,
hogy az asztal alatt játszottunk... cipőfűzőket kötöztünk össze. Akinek
meg nem fűzős volt, papírból csináltunk sarkantyút.<br />
Emlékszem a vacsora
utáni ücsörgésre, mert senki nem tudott mozdulni. Emlékszem a zsúfolt
éjféli misére, és arra, hogy vártuk az ünnepi filmet a tévében. Egyszer a
Kék madár volt. Nagyon tetszett.<br />
Emlékszem arra a napra, amikor a Kívánságműsor
ment a tévében, és akkor díszítettük a fát. Azért emlékeszem rá, mert különleges lélekjátékot játszottam: fogok-e húsz év múlva emlékezni erre a pillanatra, amikor a gömböt tartom a
kezemben és akasztom fel a fára?<br />
Úgy gondoltam akkor, hogy ha tudatosan
koncentrálok, hogy ez a pillanat bármikor felidézhető legyen, vissza
tudom majd játszani később... mint egy rövid filmet. Ahogy a hozzá tartozó érzéseket is. A kísérlet
sikerült. Emlékszem a gömbre, arra a pár pillanatra, arra az
életérzésre.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyerekeimtől ma csodás ajándékot kaptam. Készült egy kép Zebegényben,
a Kilátónál, édesanyámról és a róluk. Az egyik kedvenc képem. És a
utolsó, amin anyu és a három gyerek együtt szerepel, csak ők négyen
szerepelnek rajta. Velem szemben van most ez a kép, egyszerű, fa keretben. A szeretet keretében.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A mi családunk matriarchális. Gyerekkoromban a nagymamám volt a
rangidős. Aztán édesanyám. Most én lettem. Épp, most döbbentem rá erre. Ahogy arra is, hogy dolgom van. Az, ami az övék is volt.<br />
Jófajta munka ez, csak fel kell
nőnöm a feladathoz. A képességek és a lehetőség adott.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Azt kívánom mindenkinek, ezen a különleges éjszakán, hogy ismerje fel
életének feladatát. És érezze az utat, amin járnia kell. Úgy, ahogy
velem történt ez, ma, Szent Este.<br />
<br />
2012. december 24.</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/11739561921056372744noreply@blogger.com0