2013. szeptember 4., szerda

Egy bölcs gondolat, valaki mástól :)



Sajnos ezt nem én írtam, de a szívemből szól.

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért, vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, megérintetted-e szomorúságod középppontját, hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad az árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben vissza húzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal. Az enyémmel vagy a tiéddel. Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni hogy az extázis megtöltsön az ujjad hegyéig análkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy történt, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, vagy hogy el tudod-e viselni az árulás vádját, azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, látod-e a szépet, még akkor is, ha az minden nap szép, és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, együtt tudsz-e élni a kudarccal. Az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján, és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy: ,,IGEN!"
Nem érdekel, hogy ki vagy és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hol, mit, kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.