Okham borotvája

Egyszer volt hol meg nem volt… ilyen a normális férfi. Egyesek szerint. Tehát nem örök, hanem esetleges. Keresgélünk. Éveink nehéz óráit vagyunk hajlandóak beáldozni. Már ez a szó – beáldozni - is sértő a férfiakra nézve. Pedig, ha tudnák, hogy egy iszonyatos ösztön hajt minket, nőket, feléjük, mely a világ legpusztítóbb erejévé válik, ha nem válhat teremtő erővé… akkor talán megbocsátanának nekünk ezért a szóért: beáldozni.

A nő túlbonyolít mindent. Aztán magyarázatokat, ideológiákat gyárt. Magyarázatokat saját gyengeségének elfedésére. Ideológiákat, melyek olyan hazugságok, amiket képes meghasonlás nélkül elhinni, hogy ne bomoljon meg az elméje. Magyarázatot ad tudatlanságára, melyek abból fakadnak, hogy nem akar tanulni semmiből.
Tudom én, hogy nehéz az, hogy szembe kell nézni önmagunkkal. Hogy át kell lépni saját árnyékunkon, és meg kell látni hibáinkat. Hogy analizálni kell, az ott és akkor legfájdalmasabbat. Hogy meg kell látnunk saját gyávaságunkat. Azokat a pillanatokat, mikor nem mertük kinyitni a szemünket, és nem mertünk ránézni arra az önmagunkra, melynek görbe tükre a másik, a férfi volt.
Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - mondják, tehát, a férfitól reakciókat kaptunk, melyeket a mi tulajdonságaink váltottak ki. Amikor haragszunk a másikra, inkább saját magunkra kellene. Hisz olyan tulajdonságok alapján kaptunk választ, melynek meglétével magunkban, talán tisztában sem voltunk, vagyunk. Melyek nem jó tulajdonságok, értékrendünk szerint. Mégis ott vannak. Összezavarodunk, és nem tudunk velük mit kezdeni. Amivel pedig nem tudunk mit kezdeni, attól félünk. Ez pedig tehetetlen dühöt vált ki.

Mi nők vagyunk mindennek a kezdete. A bűné, a boldogságé, az életé. A nyugalomé, az őrületé. A pokol és a mennyország is a nőben kezdődik. Nagy felelősség a miénk. Nagyobb, mint gondolnánk.

Egy dologgal tudjuk mindezt - ezt az Istentől kapott felelősséget, melyből játékot, társasjátékot csináltunk - jóvátenni. Azzal, hogy gyerekeket szülünk. Teremtünk. Életet. Lehetőséget.

Persze nem mentem fel a férfiakat. Számos fura figura van köztük. Szinte csak az van. Csak annyi a különbség köztük és köztünk, hogy ők nem kezdenek magyarázatokat gyártani saját maguknak. Egyszerűbbek. Ugyanis, ők fel sem fogják, hogy van tükör, mely visszatükrözi őket. Ez pedig a nő, aki nélkül nem élhetnek.

És hogyan tehetjük rendbe lelkünket? Vagy akár, azt is kérdezhetném, hogyan csináld meg a lehetetlent… vagy azt is kérdezhetném, hogyan kell kanalat hajlítani gondolattal… Nos... ennek a szép kérdésnek a válaszára egy filmben akadtam: Gondold azt, hogy nincs kanál.

Ockham borotvája… ennyire egyszerű.

Ockham borotvája: filozófiai elv, mely szerint két, az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb.