Szárnyak nélkül repülni

Megszabadulni a terhektől… és szárnyalni… ez a mottó. Bűneink ragasztanak minket a földhöz. Mint egy elnyűhetetlen, szuper erős ragasztó. Mi a bűn? Minden olyan dolog, amit élvezel.

A szex egy vadidegennel, állatias módon, vagy épp a legesztétikusabb mozgás sorral. Vagy csak azzal, akiről teljes szívvel hiszed, hogy a szerelmed.
Nem a szex a bűn. Az, hogy becsapod magad vele… érintések, melyek a szeretetet hivatottak pótolni. Hazudsz magadnak. És a másiknak is. Minden érintéssel, minden szóval, mellyel a másik felet csupán csak kényeztetni akarjuk, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle… hogy végül mi érezzük jobban magunkat. A teljes testi szabadság ostoba érzetét keltve… csak azért, hogy megtapasztald, milyen, amikor repül a lelked a semmibe, céltalanul. Mert nem a szerelem repít a másik karjaiba, hanem az ostoba vágy.

A mohóság, mely melegséggel tölti el minden porcikánk. Mindent akarunk és azonnal. Új tárgyakat, új kellékeket az életünkhöz. Azért, hogyha végig nézünk portánkon, a birtoklás testes érzése telítse el lelkünket. Élőlényeket szerzünk magunk köré… szép szóval, vagy pénzzel. Embert, kutyát, pintyet. Mert értékes a világ szemében, mert drága, vagy épp szép a szemnek. És ez által elvesszük tőlük a legfontosabbat… a szabadságot. Ahogy magunktól is. Az élet szabadságát.
Mert javaink őrzése, álmaink kétségbeesett dédelgetése, rabságra kényszerít minket. A földhöz ragaszt, mint a legerősebb enyv. Ha túl sok mindenhez ragaszkodsz, mert kemény munkával szerezted meg, nem repülhetsz a képzelet szárnyán. Hiszen, szükségszerűen mindig oda kell figyelned javaidra.

Hazugságok, melyek egy részét kegyesnek nevezzük. Nincs olyan. A félrevezetés minden formája megbocsáthatatlan. Miért? Mert egy odatett igazság megváltoztathatja egész látásmódod, felboríthatja komfortos, megszokott rend szerint élt életed – aminek talán épp itt lenne az ideje. És persze ugyan ezt teszi a célszeméllyel is. A kegyes hazugság a gyávák illeme.
Mindenki fél az igazságtól. Pedig gyönyörű. Szabaddá tesz. Azt is, aki adja és azt is, aki kapja. Fájdalmasan gyönyörű. Az igazság a lélek szárnyalása, egy igazabb világ felé.

Lopás, ami megmagyarázható. Minden ember lop. Perceket. Soha vissza nem térő, értékes perceket, saját magától vagy a másik embertől. A hazugságaival. A nemtörődömségével. Az önzésével. A perceket nem tarthatjuk széfben… így csak egy módja van annak, hogy vigyázzunk rá, már, csak értékénél fogva is: ha innentől kezdve minden percet megélünk ott és akkor. Az összes perc olyan, mint egy üres bankó, amire mi írjuk rá az értékét. És, ha értékes percek birtokában vagyunk, mert rutinunk van az értékcsinálásban, akkor gazdagok vagyunk. Ez a gazdagság pedig repülni tanít, úgy, hogy a lábad egy fikarcnyit sem emelkedik fel. Szabadon repülsz a jövő reménységébe, és tudod,  hogy bármit elérhetsz, amit akarsz.

Elhagytuk Istent. Hogy ne éljünk ósdi elvek szerint élő, röghöz kötött rabként, az ő világában. Pedig a világ komfortos. Isten megadott nekünk minden lehetőséget a boldogságra… sőt… megadta nekünk a repülés lehetőségét is. Szárnyak nélkül. A legbiztonságosabb repülés lehetőségét kaptuk. A szabad akarat, a mindig megújuló lélek, és a fantázia által. Mit akarhatunk még? Mikor leszünk elégedettek az életünkkel, létünkkel?