Az érzelmek gyűjtőhelye ez, azt hiszem. Impresszióké, melyek néhol a szürrealizmusba, néha pedig a valóság megélt örömébe hajlanak. Vannak benne gyöngyszemek, és vannak benne félresiklások. Ha gyászolsz, anyát, apát, férjet, ez a te blogod. Mindent túl lehet élni, csak akarni kell. Ahogy értékelni, a jelenben élni, és vágyni a jobbra.
Ajánlom a gyermekmolesztálóknak, erőszaktevőknek, hogy
tudják, utánuk is van élet. Ajánlom férjeknek és feleségeknek,
szülőknek, mielőtt nagyot hibáznának
Az elveszett gyerekek könyve ez, legyen valóban gyerek, vagy
csak egy felnőtt, akit ezzel a jelzővel illetnek. Egy írás, ami arról
szól, hogy bármikor bárki elveszhet, mert a világ túl nagy… és bármikor
bárki újra a világ része lehet, mert az emberi hit is elég nagy. Egyszer
csak eljön az a pillanat, amikor ítéletet mond az ember, saját magáról,
számba veszi hibáit. Nem a kicsiket, hanem azokat, amik romba
döntötték, döntik a családját. Érdekes meglátás: az a hiba, amit
elkövetsz, és nem tanulsz belőle – ugyanis azt teljesen felesleges volt
elkövetned. Egyébiránt, mi a hiba meghatározása? Az ember, maga. És az a
történés, ami tovább rugdos a tanulás folyamatában. Az irományról
annyit kell tudni, mielőtt az olvasásába belekezdesz, hogy célja nem az
volt, hogy bárkit is megalázzak. A cél az volt, hogy egy fejlődési
folyamatot írjak le, olyan szavakkal, amik arra a folyamatra jellemzőek.
Nem igazságokat írtam le, hanem az én igazságaimat. Ami nekem igazság,
az neked hazugság. Minden csak nézőpont kérdése. A könyv rólam szól, és
nem a bűnösökről, nem a világ bűnéről, nem a vádaskodásról. Hanem a
fejlődésről…
Ebook és nyomtatott könyv formátum, 160 oldalon, magyar nyelven érhető el.
Férfi
az, aki csodál téged. Férfi az, aki lelkesedik érted… és nem csak a
melledért, mert neki olyan nincs. Férfi az, aki megtanulta a szemed
színét. Férfi az, aki ismer… annyira, hogy tudja azt, hogy mikor kell
neked hazudni, hogy ne veszíts az önbecsülésedből egy fikarcnyit se.
Férfi az, aki gondolkodik helyetted, amikor az agyad elmegy legelni.
Férfi
az, aki érint... és ezt egy örökkévaló boldogságnak érzed. Férfi az,
akinek az érintése gyógyít, kívül, belül. Férfi az, aki megjegyzi a
szavaidat.
Férfi az, aki megtanul téged.
Férfi az, aki ölel… pont a derekadat, pont elég erősen, és pont elég gyengéden – egyszerre mindkettőt.
Férfi
az, aki ismeri önmagát. Férfi az, aki tud sírni. Férfi az, akiben látod
a fiút. Férfi az, akiben látod az apa biztonságát. Férfi az, aki ismeri
a korlátaidat… és segít ezeket odébb vonszolni, hogy nagyobb élettered
legyen.
Férfi
az, aki mosolyogva viszi a terheidet. Férfi az, akinek ösztönösen és
mosolyogva viszed a terheit. Férfi az, akinek nem égeti meg a tenyerét a
csillag, amikor lehozza neked az égből.
Férfi
az, akitől tanulsz. Férfi az, aki olyan dologra képes, amire te nem
leszel soha. Férfi az, akit tisztelsz. Férfi az, aki tisztel téged… mint
embert, mint nőt, mint anyát.
Férfi az, aki szépen beszél az édesanyjáról. Férfi az, aki szépen beszél rólad.
Férfi
az, aki képes benned élni… hogy te benne élhess. Férfi az, aki elkap
téged, amikor behunyt szemmel, kitárt karral dőlsz felé.
Férfi
az, aki tűri léted zaját... aki szereti léted zaját. Férfi az, aki érzi
a táncot… és aki érzi a te táncodat is. Férfi az, akinek női
ösztöneidből fakadóan meg akarod mutatni a ragyogásod… és azt, ahogyan
elnyelsz minden fényt a világból, és esőt csinálsz, mert szomorú és
kétségbeesett vagy.
Férfi
az, aki látja benned az angyalt… és aki látja benned az ördögöt... és
kordában tudja tartani mindkettőt. Férfi az, aki látja benned a kislány
bizonytalanságát a nagyvilágban. Férfi az, aki ezzel nem él vissza.
Férfi az, aki látja a szárnyaidat… és érzi a védőangyalaidat… és nem
fél.
Férfi az, aki ész nélkül tud szeretni téged, és ésszel tud uralni téged.
Férfi az, aki látja benned a lehetőséget. Férfi az, aki tudja, hogy teremtő vagy. Férfi az, aki segít teremteni.
Férfi
az, akinek a tenyerébe simul az arcod... mert pont oda illik. Férfi az,
akinek a tenyerébe hullik a lelked, és megőrzi azt neked sértetlenül.
Férfi
az, aki maga az erő. Férfi az, aki elég erős ahhoz, hogy meghajtsa a
fejét. Férfi az, akinek van hite. Férfi az, aki hisz Isten
létezésében... és hisz benned. Férfi az, aki hisz magában.
Férfi
az, aki megfogja a kezed. Férfi az, akibe karolhatsz. Férfi az, aki
igényli ezt. Férfi az, aki kívánja az érintést... aki tűri akkor is, ha
fáradt.
Férfi
az, aki érzi a tested forróságát… és aki érzi lelked forróságát is.
Férfi az, aki hajnalban simogat és csókol. Férfi az, aki beléd
feledkezik.
Férfi az, aki a bántó szavakat csókkal fojtja beléd. Férfi az, aki szeretetével a benned lévő pusztító erőt teremtővé teszi.
Férfi az, aki hallja benned a zenét. Férfi az, aki képes erre őszintén mosolyogva táncolni.
Csak
egy férfi van. A többi csak hímnemű humanoid, akik valamennyire
kompatibilisek veled. És, ha megtaláltad a férfit, már nincs szükséged
fétisekre, sem kívánságlistákra.
EZT AZ ÍRÁST CSAK AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK BÍRJÁK AZ ŐSZINTESÉGET.
TARTALMA CSAK FELNŐTTEKNEK AJÁNLOTT.
Nem tudom, hogy más nőnek hányszor tették fel a kérdést. Nekem
sokszor. Százszor mondtam nemet. Háromszor igent. Sok gyűrűm volt, ami a
szándékot és akaratot - azt, hogy szeretni akarnak - jelképezte. Az
első gyűrűmet a nógrádi vár romjának tetejéről hajítottam le a semmibe.
Értékes volt, mégis értéktelen. Egyszerűen csak nem akartam szeretni. A
világ szerint a legértékesebb gyűrűm egy smaragd köves, cirkóniával
díszített aranygyűrű volt. A barátnőmnél végezte, mint fizikai érték.
Volt vésett mintás aranygyűrűm, köves, és egyszerű ezüst, vagy három
színű arany... sokféle... még fa gyűrűm is volt. Az összetartozás
jelképe. Vicces... legalábbis jelképnek...
A legszebb, és számomra a legértékesebb gyűrű egy orvosi fémből
készült Anjou liliomos gyűrű, amit többé soha nem veszek le az ujjamról.
Próbáltam láncon hordani. Próbáltam polcon tartani. Próbáltam mindent.
Próbáltam szabadulni tőle. Azt hittem, a múltat jelenti. De nem. A
jövőt. Amikor felhúzták az ujjamra, tartást kaptam. Amikor nem volt a
kezemen, ronggyá váltam. Tarka, érdekes ronggyá. Egy használati tárggyá.
Ma felhúztam az ujjamra. Észre sem vettem eddig, hogy mennyire
hiányzott a hétköznapokban. A tartás is, és a fizikai érzés, hogy ott van
az ujjamon.
Újra megérett az idő a sírásra. Kell néha. Olyankor teszem, amikor
rátalálok magamra. Fájdalmas ez a találkozás. Szembesülni kell a
tetteimmel. Meghasonlani. Értékelni és átértékelni.
Szeretek sírni a zuhany alatt. A meleg víz a kisbabákat is
megnyugtatja. Állítólag azért, mert az anyaméh magzatvizes közegét
juttatja eszükbe. A biztonságot. Nincs jobb egy biztonságos helyen
gyengének, védtelennek lenni. Mert mindenki gyenge és védtelen néha...
és nem mindenkinek adatik meg az ölelő kar biztonsága, szükség esetén.
Édesapám szerint nincs olyan bánat, amit meg ne oldana egy forró
fürdő és egy forró tea. Igaza van. Amikor tizennyolc évesen megerőszakoltak, a ruhám sáros, a bensőm mocskos, a harisnyám szakadt
volt, és a forró víz valóban segített. Akkor szoktam rá arra, hogy a víz
biztonságában sírjak. Egyszerűbben jönnek a könnyek, egyszerűbben
jönnek a gondolatok. Aztán valamikor, később, ezután, megindulnak a
szavak is.
Ez a történet is az akaratról szólt. Szeretni akartak... csak
rosszul. Nem haragszom. Már tehernek sem érzem. Egy drasztikus
előrelépés volt a fejlődésemben. Születésemtől fogva úgy élem, hogy
mindent magamban tartottam. A jót, a rosszat, az örömet, a bánatot.
Mindent mosollyal fedtem el. A hazugság mosolyával. Meg kellett, hogy
törjek, hogy képes legyek őszintén élni. Őszintén mosolyogni. És
őszintén sírni.
Nem tudom mi a jobb. Olyan gyűrűket viselni hazug mosollyal - saját
magamat meghazudtolva és ,megerőszakolva' -, amiket csalárd módon húztak
az ujjamra, vagy az, ha egy alsóbb érzelmi intelligenciával rendelkező
ember fizikai terrorba burkolt érzelmi szükségleteinek vagyok a tárgya.
Egy pszihológus egyszer megkérdezte tőlem: Hányszor erőszakolja meg még saját magát? Hányszor tesz még saját maga ellen?
Ez volt életem legjobb két kérdése.
Érdekes az élet. Előbb utóbb minden a helyére kerül.
Sokat gondolkoztam azon, hogy képes lennék-e újra igent mondani.
Igen, képes lennék rá. Csak erre vagyok képes. Nem kellenek az olyan
tettek, amivel bántom magam. Már nem.
Sérthetetlen vagyok. Mert nyitott vagyok mindenre és mindenkire -
egyedül a háborúra nem. Mert senki nem tud létével megbántani, legyen
akármilyen ember. Mert nem ítélkezem, csak azért, hogy alázzak. Mert
tudok sírni - a zuhany alatt. Mert őszintén tudok már mosolyogni. Mert
tiszta szívvel fogadom el a veszteséget. Miert mindenkinek őszintén
elmondom a véleményem - és aztán kezdjen vele amit tud és akar. Mert
látom a világot, és nem csak nézem. Mert ott van a gyűrű az ujjamon.