A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ember. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ember. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 23., péntek

Első könyvem :) Ízelítő a Publio oldalán, közvetlenül a könyv alatt: Olvasson bele könyvünkbe :)


Ajánlom a gyermekmolesztálóknak, erőszaktevőknek, hogy tudják, utánuk is van élet. Ajánlom férjeknek és feleségeknek, szülőknek, mielőtt nagyot hibáznának
Az elveszett gyerekek könyve ez, legyen valóban gyerek, vagy csak egy felnőtt, akit ezzel a jelzővel illetnek. Egy írás, ami arról szól, hogy bármikor bárki elveszhet, mert a világ túl nagy… és bármikor bárki újra a világ része lehet, mert az emberi hit is elég nagy. Egyszer csak eljön az a pillanat, amikor ítéletet mond az ember, saját magáról, számba veszi hibáit. Nem a kicsiket, hanem azokat, amik romba döntötték, döntik a családját. Érdekes meglátás: az a hiba, amit elkövetsz, és nem tanulsz belőle – ugyanis azt teljesen felesleges volt elkövetned. Egyébiránt, mi a hiba meghatározása? Az ember, maga. És az a történés, ami tovább rugdos a tanulás folyamatában. Az irományról annyit kell tudni, mielőtt az olvasásába belekezdesz, hogy célja nem az volt, hogy bárkit is megalázzak. A cél az volt, hogy egy fejlődési folyamatot írjak le, olyan szavakkal, amik arra a folyamatra jellemzőek. Nem igazságokat írtam le, hanem az én igazságaimat. Ami nekem igazság, az neked hazugság. Minden csak nézőpont kérdése. A könyv rólam szól, és nem a bűnösökről, nem a világ bűnéről, nem a vádaskodásról. Hanem a fejlődésről…
Ebook és nyomtatott könyv formátum, 160 oldalon, magyar nyelven érhető el.




2013. augusztus 1., csütörtök

Kívánságlista



Ki a férfi?
Férfi az, aki bon-bont hoz.
Férfi az, aki csodál téged. Férfi az, aki lelkesedik érted… és nem csak a melledért, mert neki olyan nincs. Férfi az, aki megtanulta a szemed színét. Férfi az, aki ismer… annyira, hogy tudja azt, hogy mikor kell neked hazudni, hogy ne veszíts az önbecsülésedből egy fikarcnyit se. Férfi az, aki gondolkodik helyetted, amikor az agyad elmegy legelni.
Férfi az, aki érint... és ezt egy örökkévaló boldogságnak érzed. Férfi az, akinek az érintése gyógyít, kívül, belül. Férfi az, aki megjegyzi a szavaidat.
Férfi az, aki megtanul téged.
Férfi az, aki ölel… pont a derekadat, pont elég erősen, és pont elég gyengéden – egyszerre mindkettőt.
Férfi az, aki ismeri önmagát. Férfi az, aki tud sírni. Férfi az, akiben látod a fiút. Férfi az, akiben látod az apa biztonságát. Férfi az, aki ismeri a korlátaidat… és segít ezeket odébb vonszolni, hogy nagyobb élettered legyen.
Férfi az, aki mosolyogva viszi a terheidet. Férfi az, akinek ösztönösen és mosolyogva viszed a terheit. Férfi az, akinek nem égeti meg a tenyerét a csillag, amikor lehozza neked az égből.
Férfi az, akitől tanulsz. Férfi az, aki olyan dologra képes, amire te nem leszel soha. Férfi az, akit tisztelsz. Férfi az, aki tisztel téged… mint embert, mint nőt, mint anyát.
Férfi az, aki szépen beszél az édesanyjáról. Férfi az, aki szépen beszél rólad.
Férfi az, aki képes benned élni… hogy te benne élhess. Férfi az, aki elkap téged, amikor behunyt szemmel, kitárt karral dőlsz felé.
Férfi az, aki tűri léted zaját... aki szereti léted zaját. Férfi az, aki érzi a táncot… és aki érzi a te táncodat is. Férfi az, akinek női ösztöneidből fakadóan meg akarod mutatni a ragyogásod… és azt, ahogyan elnyelsz minden fényt a világból, és esőt csinálsz, mert szomorú és kétségbeesett vagy.
Férfi az, aki látja benned az angyalt… és aki látja benned az ördögöt... és kordában tudja tartani mindkettőt. Férfi az, aki látja benned a kislány bizonytalanságát a nagyvilágban. Férfi az, aki ezzel nem él vissza. Férfi az, aki látja a szárnyaidat… és érzi a védőangyalaidat… és nem fél.
Férfi az, aki ész nélkül tud szeretni téged, és ésszel tud uralni téged.
Férfi az, aki látja benned a lehetőséget. Férfi az, aki tudja, hogy teremtő vagy. Férfi az, aki segít teremteni.
Férfi az, akinek a tenyerébe simul az arcod... mert pont oda illik. Férfi az, akinek a tenyerébe hullik a lelked, és megőrzi azt neked sértetlenül.
Férfi az, aki maga az erő. Férfi az, aki elég erős ahhoz, hogy meghajtsa a fejét. Férfi az, akinek van hite. Férfi az, aki hisz Isten létezésében... és hisz benned. Férfi az, aki hisz magában.
Férfi az, aki megfogja a kezed. Férfi az, akibe karolhatsz. Férfi az, aki igényli ezt. Férfi az, aki kívánja az érintést... aki tűri akkor is, ha fáradt.
Férfi az, aki érzi a tested forróságát… és aki érzi lelked forróságát is. Férfi az, aki hajnalban simogat és csókol. Férfi az, aki beléd feledkezik.
Férfi az, aki a bántó szavakat csókkal fojtja beléd. Férfi az, aki szeretetével a benned lévő pusztító erőt teremtővé teszi.
Férfi az, aki hallja benned a zenét. Férfi az, aki képes erre őszintén mosolyogva táncolni.
Csak egy férfi van. A többi csak hímnemű humanoid, akik valamennyire kompatibilisek veled. És, ha megtaláltad a férfit, már nincs szükséged fétisekre, sem kívánságlistákra.

Sírni a zuhany alatt



EZT AZ ÍRÁST CSAK AZOKNAK AJÁNLOM, AKIK BÍRJÁK AZ ŐSZINTESÉGET. 
TARTALMA CSAK FELNŐTTEKNEK AJÁNLOTT.

Nem tudom, hogy más nőnek hányszor tették fel a kérdést. Nekem sokszor. Százszor mondtam nemet. Háromszor igent. Sok gyűrűm volt, ami a szándékot és akaratot - azt, hogy szeretni akarnak - jelképezte. Az első gyűrűmet a nógrádi vár romjának tetejéről hajítottam le a semmibe. Értékes volt, mégis értéktelen. Egyszerűen csak nem akartam szeretni. A világ szerint a legértékesebb gyűrűm egy smaragd köves, cirkóniával díszített aranygyűrű volt. A barátnőmnél végezte, mint fizikai érték. Volt vésett mintás aranygyűrűm, köves, és egyszerű ezüst, vagy három színű arany... sokféle... még fa gyűrűm is volt. Az összetartozás jelképe. Vicces... legalábbis jelképnek...
A legszebb, és számomra a legértékesebb gyűrű egy orvosi fémből készült Anjou liliomos gyűrű, amit többé soha nem veszek le az ujjamról. Próbáltam láncon hordani. Próbáltam polcon tartani. Próbáltam mindent. Próbáltam szabadulni tőle. Azt hittem, a múltat jelenti. De nem. A jövőt. Amikor felhúzták az ujjamra, tartást kaptam. Amikor nem volt a kezemen, ronggyá váltam. Tarka, érdekes ronggyá. Egy használati tárggyá.
Ma felhúztam az ujjamra. Észre sem vettem eddig, hogy mennyire hiányzott a hétköznapokban. A tartás is, és a fizikai érzés, hogy ott van az ujjamon.
Újra megérett az idő a sírásra. Kell néha. Olyankor teszem, amikor rátalálok magamra. Fájdalmas ez a találkozás. Szembesülni kell a tetteimmel. Meghasonlani. Értékelni és átértékelni.
Szeretek sírni a zuhany alatt. A meleg víz a kisbabákat is megnyugtatja. Állítólag azért, mert az anyaméh magzatvizes közegét juttatja eszükbe. A biztonságot. Nincs jobb egy biztonságos helyen gyengének, védtelennek lenni. Mert mindenki gyenge és védtelen néha... és nem mindenkinek adatik meg az ölelő kar biztonsága, szükség esetén.
Édesapám szerint nincs olyan bánat, amit meg ne oldana egy forró fürdő és egy forró tea. Igaza van. Amikor tizennyolc évesen megerőszakoltak, a ruhám sáros, a bensőm mocskos, a harisnyám szakadt volt, és a forró víz valóban segített. Akkor szoktam rá arra, hogy a víz biztonságában sírjak. Egyszerűbben jönnek a könnyek, egyszerűbben jönnek a gondolatok. Aztán valamikor, később, ezután, megindulnak a szavak is.
Ez a történet is az akaratról szólt. Szeretni akartak... csak rosszul. Nem haragszom. Már tehernek sem érzem. Egy drasztikus előrelépés volt a fejlődésemben. Születésemtől fogva úgy élem, hogy mindent magamban tartottam. A jót, a rosszat, az örömet, a bánatot. Mindent mosollyal fedtem el. A hazugság mosolyával. Meg kellett, hogy törjek, hogy képes legyek őszintén élni. Őszintén mosolyogni. És őszintén sírni.
Nem tudom mi a jobb. Olyan gyűrűket viselni hazug mosollyal - saját magamat meghazudtolva és ,megerőszakolva' -, amiket csalárd módon húztak az ujjamra, vagy az, ha egy alsóbb érzelmi intelligenciával rendelkező ember fizikai terrorba burkolt érzelmi szükségleteinek vagyok a tárgya.
Egy pszihológus egyszer megkérdezte tőlem: Hányszor erőszakolja meg még saját magát? Hányszor tesz még saját maga ellen?
Ez volt életem legjobb két kérdése.
Érdekes az élet. Előbb utóbb minden a helyére kerül.
Sokat gondolkoztam azon, hogy képes lennék-e újra igent mondani. Igen, képes lennék rá. Csak erre vagyok képes. Nem kellenek az olyan tettek, amivel bántom magam. Már nem.
Sérthetetlen vagyok. Mert nyitott vagyok mindenre és mindenkire - egyedül a háborúra nem. Mert senki nem tud létével megbántani, legyen akármilyen ember. Mert nem ítélkezem, csak azért, hogy alázzak. Mert tudok sírni - a zuhany alatt. Mert őszintén tudok már mosolyogni. Mert tiszta szívvel fogadom el a veszteséget. Miert mindenkinek őszintén elmondom a véleményem - és aztán kezdjen vele amit tud és akar. Mert látom a világot, és nem csak nézem. Mert ott van a gyűrű az ujjamon.